Minden bajunk forrása az agyunk: nem erre a világra fejlődött

A James Cook University Singapore, a Murdoch University, a Singapore Management University és a Singapore University of Technology and Design kutatói azt vizsgálták, hogyan magyarázhatók a mai pszichés és társadalmi problémák evolúciós nézőpontból. A kiindulópontjuk az úgynevezett evolúciós össze nem illés elmélete: az emberi idegrendszer olyan világban formálódott, ahol a közösség kicsi volt, az arcok ismerősek, a veszélyek közvetlenek, a bizalom és a státusz pedig személyes kapcsolatokon keresztül dőlt el. Ehhez képest ma nagyvárosokban, digitális platformokon, globális válságok árnyékában és folyamatos információs zajban próbálunk eligazodni.

A kutatók szerint ez nem azt jelenti, hogy a modern élet önmagában rossz, vagy hogy vissza kellene térnünk valamilyen idealizált múltba. Inkább arról van szó, hogy az ösztöneink a régiek, de a világ körülöttünk megújult. Ami egykor segített életben maradni, ma könnyen túlterhelheti az embert, írja az IFLScience.

Jó példa erre az összehasonlítás. Egy kisebb közösségben fontos volt tudni, hol állunk a csoportban, kiben bízhatunk, kivel érdemes együttműködni, ki jelent fenyegetést. Ma ugyanez az ösztön egy végtelen hírfolyamban aktiválódik, ahol idegenek sikereit, gondosan szerkesztett életét és státuszjelzéseit látjuk naponta akár százszor. Az agyunk pedig sokszor úgy reagál, mintha ezek a jelek valóban a közvetlen közösségünkből érkeznének. Jose Yong, a James Cook University Singapore kutatója így fogalmazott erről:

A tanulmány szerzői a stresszt, a magányt és a szorongást sem kizárólag egyéni gyengeségként értelmezik. Szerintük ezek részben annak a jelei lehetnek, hogy a környezetünk túl gyakran kapcsol be régi, alapvető emberi reakciókat: a veszélyérzetet, a versengést, a társas kirekesztéstől való félelmet vagy a státuszvesztés miatti szorongást. Ha pedig a probléma részben a környezetből fakad, akkor nem elég azt mondani az embereknek, hogy legyenek ellenállóbbak.

Mindez a várostervezés, a munkahelyek és a digitális platformok kialakítása szempontjából is lényeges. A kutatók szerint a sűrűn lakott környezet önmagában nem feltétlenül ártalmas, sokkal inkább az számít, hogy egy város zsúfoltnak, fenyegetőnek, átláthatatlannak vagy magányosnak érződik-e. A zöldebb terek, az erősebb közösségi kapcsolatok és az emberibb léptékű környezetek csökkenthetik azt a nyomást, amelyet a modern élet sokakra gyakorol.

A gondolat nem új: a filozófusok és társadalomtudósok régóta vizsgálják, hogyan alakítja az ember közérzetét a civilizáció, az egyenlőtlenség, a városi élet vagy a társadalmi intézmények rendszere. Az új elméleti áttekintés ehhez evolúciós keretet ad. Nem nosztalgiát kínál, sokkal inkább egy erős magyarázatot arra, miért lehet ennyire kimerítő a világ, amelyet mi magunk építettünk.