Több mint két évre Grönlandon rekedtek, a végén hallucinációkkal küzdöttek
1909-ben Ejnar Mikkelsen és Iver Iversen egy eltűnt expedíció nyomait indult felkutatni Grönland északkeleti részén. Arra azonban egyikük sem számított, hogy végül maguk is eltűntnek számítanak majd, miközben két telet töltenek el szinte teljes elszigeteltségben az Északi-sarkvidéken. A megpróbáltatások során hallucinációkkal küzdöttek, a józan eszük megőrzésére pedig egészen különös módszert találtak ki.
A 20. század elején Grönland északkeleti része még nagyrészt feltérképezetlen területnek számított, ráadásul komoly politikai jelentősége is volt annak, pontosan hogyan kapcsolódnak egymáshoz a sziget északi vidékei. Dánia ezért több expedíciót is indított a térségbe, hogy pontosítsák a térképeket és megerősítsék a fennhatóságukat. Az egyik ilyen vállalkozás volt az 1906 és 1908 között zajló Danmark-expedíció. A kutatóút tragédiába torkollott: Ludvig Mylius-Erichsen, Niels Peter Høeg Hagen és Jørgen Brønlund életét vesztette, miközben fontos feljegyzéseik egy része odaveszett. Ezeknek a dokumentumoknak a megtalálása lett később Ejnar Mikkelsen expedíciójának egyik fő célja.
Az elveszett dokumentumok földrajzi és politikai szempontból is fontosak voltak. Akkoriban ugyanis még létezett az az elképzelés, hogy egy tengerszoros választja el Peary-földet Grönland többi részétől. Ha ez igaznak bizonyult volna, az a terület hovatartozását is befolyásolhatta volna. Mikkelsen ezért 1909-ben az Alabama nevű hajóval indult útnak, hogy megtalálja az előző expedíció hátrahagyott feljegyzéseit. A csapat tagja volt Iver Iversen hajógépész is, aki eredetileg egy megbetegedett társuk helyére csatlakozott az expedícióhoz. Amikor az Alabama a jég fogságába került Északkelet-Grönland partjainál, Mikkelsen és Iversen 1910 tavaszán kutyaszánnal indult tovább a szárazföld belseje felé.
Útjuk több száz kilométeren át vezetett a jégen, gyakran mínusz 30 Celsius-fok körüli hidegben. Az élelmet szigorúan be kellett osztaniuk, a szánhúzó kutyák pedig fokozatosan legyengültek, így minden megtett kilométer egyre nagyobb erőfeszítést követelt. Végül sikerült megtalálniuk a korábbi expedíció hátrahagyott feljegyzéseit. A dokumentumokból kiderült, hogy az addig feltételezett Peary-csatorna nem létezik, vagyis Grönland egyetlen összefüggő sziget. Ezzel Mikkelsenék teljesítették küldetésük legfontosabb részét.
A két férfi így hajó és közvetlen kapcsolat nélkül Grönland egyik legelzártabb vidékén ragadt. A legénység által az Alabama roncsanyagából épített kunyhóban húzták meg magukat, majd összegyűjtötték azokat a készleteket és eszközöket, amelyeket még használni tudtak. A túléléshez szigorú napirendre volt szükségük. Vadásztak, javították a felszerelésüket és a menedéket, takarékoskodtak az élelemmel, közben pedig folyamatosan abban reménykedtek, hogy a következő nyáron érkezik értük egy hajó. 1911 nyarán azonban hiába figyelték a tengert. A segítség elmaradt, így világossá vált, hogy egy második telet is az Északi-sarkvidéken kell tölteniük.
Az éhezés és a kimerültség már a hosszú visszaút során mentálisan is megviselte őket. Mikkelsen későbbi beszámolója szerint ekkor hallucinációkat is tapasztaltak. A későbbi, hosszan tartó elszigeteltség újabb komoly lelki terhet jelentett számukra, és a közöttük lévő feszültség is egyre nőtt. Egyre gyakrabban vitatkoztak, és időnként már egymás szándékaiban sem bíztak. A kunyhóban töltött hosszú hónapok alatt ezért igyekeztek tudatosan fenntartani valamiféle hétköznapi rendet.
Olvastak, beszélgettek, dolgoztak, és apró elfoglaltságokat találtak ki maguknak. Egy fennmaradt történet szerint egy képeslap nőalakjai közül még képzeletbeli barátnőket is választottak maguknak, akik idővel annyira valóságossá váltak számukra, hogy miattuk is összevesztek. A monotonitás megtörése létfontosságúvá vált.
1912 nyarára már rendkívül legyengültek, amikor július 19-én végre emberek jelentek meg a közelükben. A norvég Sjöblomsten legénysége talált rájuk, és a két férfit több mint két év után elszállították Grönlandról. Mikkelsen és Iversen magukkal vitték azokat a feljegyzéseket is, amelyekért eredetileg útnak indultak. A dokumentumok megerősítették, hogy a feltételezett csatorna nem választja ketté Grönlandot, vagyis küldetésüket végül sikerült teljesíteniük.
Kalandjaikat később könyvekben és filmen is megörökítették. A történetből 2022-ben A jég ellen címmel játékfilm készült, amelyben Mikkelsent Nikolaj Coster-Waldau, Iversent pedig Joe Cole alakította.
Olvasd el ezt is!