Ezért sokkal nagyobb Grönland a térképen, mint a valóságban
A világtérképekről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy objektíven mutatják meg a Földet, pedig a legtöbb változat komoly torzításokkal dolgozik. A jól ismert térképek generációk gondolkodását formálták át észrevétlenül, például azáltal, hogy Afrikát és Grönlandot nagyjából egyformának ábrázolják, pedig ez közel sincs a valósághoz.
Ha elképzelünk magunk előtt egy világtéképet, akkor Grönlandot valószínűleg hatalmasnak látjuk, nagyjából akkorának, mint a teljes afrikai kontinens. A valóságban azonban Afrika körülbelül tizennégyszer nagyobb Grönlandnál, sőt területén kényelmesen elférne az Egyesült Államok, Kína, India, valamint Európa nagy része is. Grönland ezzel szemben nagyjából akkora, mint a Kongói Demokratikus Köztársaság.
A torzítás oka nem hiba, hanem tudatos tervezés, amelynek a Mercator-vetület ad alapot. Ezt Gerardus Mercator flamand térképész 1569-ben készítette, kifejezetten tengeri navigációhoz. A cél az volt, hogy az egyenes vonalak a térképen állandó irányt jelentsenek a valóságban is, ami a 16. századi hajósok számára óriási segítséget jelentett. Ennek következtében az Egyenlítőtől távolodva a szárazföldek egyre jobban „megnyúltak”. A sarkvidékek aránytalanul naggyá váltak, míg az Egyenlítő közelében fekvő területek ábrázolása viszonylag pontos maradt.
Bár nem oktatási célokra készült, ez a térkép vált szabvánnyá. Ennek egyik oka, hogy Mercator térképe a földrajzi felfedezések és a gyarmatosítás korában született, a kontinens országai pedig látványosan dominánsnak tűnnek rajta. Ez igaz a skandináv országokra,és Nagy-Britanniára is, miközben Afrika meglepően kicsinek és „kezelhetőnek” látszik. Nem biztos, hogy ez szándékos tervezés eredménye, de tény, hogy ez az Európát felnagyító, Afrikát lekicsinyítő világtérkép maradt velünk évszázadokon át.
Ma már nem hajós térképekkel navigálunk, helyette GPS-t használunk, mégis egy több mint 450 éves ábrázolásmód határozza meg, hogyan képzeljük el a bolygót. Ettől függetlenül léteznek más alternatívák. A Gall-Peters vetület például a valós méretarányokat mutatja meg, még ha az alakok torzulnak is. A Robinson- és a Winkel Tripel-vetületek kompromisszumos megoldások, amelyek mindent egy kicsit torzítanak.
A nem Mercator-vetülettel készült világtérképek megpróbálták kijavítani a hengeres vetítés hibáit azáltal, hogy a földgömböt egymásba nyíló háromszögek sorozataként bontották ki. Ilyen volt Buckminster Fuller 1943-as Dymaxion-térképe is. Ezek pontosabbnak bizonyultak, mint a korábbi változatok, de a navigálásához használhatatlanok.
Olvasd el ezt is!