Már megszülethetett az ember, aki akár 200 évig is élhet
Az öregedést sokáig úgy kezeltük, mint egy lassú, megállíthatatlan lejtőt. A test elfárad, a sejtek hibái felhalmozódnak, a betegségek kockázata nő, végül pedig egyszerűen teljesen elfogy az időnk. Az elmúlt évek öregedéskutatásai viszont egyre gyakrabban teszik fel a provokatív kérdést: mi van akkor, ha ez a folyamat nem teljesen kikerülhetetlen, de legalább részben lassítható?
A hosszú élet kutatásának egyik legmerészebb állítása szerint már megszülethetett az az ember, aki akár 150 vagy 200 évig is élhet. Ez ma még inkább tudományos vízió, mint bizonyított realitás. A hitelesített emberi rekordot továbbra is a francia Jeanne Calment tartja, aki 122 évig és 164 napig élt – vagyis a 200 éves korhoz képest még ez a kivételes életút is óriási távolságban van.
Az öregedéskutatás egyik legismertebb alakja David Sinclair, a Harvard Medical School genetikaprofesszora. Sinclair és több más kutató szerint a valódi cél nem az, hogy az emberek hosszabb ideig legyenek idősek és betegek, inkább az, hogy minél tovább maradjanak egészségesek. A kérdés tehát nem pusztán az, meddig élhetünk, de az is, hány évet tölthetünk jó fizikai és szellemi állapotban.
A kutatások ma többek között a DNS-károsodást, a gyulladásos folyamatokat, a sejtek energiatermelését, a szeneszcens sejtek felhalmozódását és az epigenetikai változásokat vizsgálják. Utóbbi leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nem feltétlenül maga a genetikai kód változik meg, hanem az, ahogyan a szervezet ezt az információt olvassa és használja. Állatkísérletekben már sikerült bizonyos öregedési jeleket részben visszafordítani, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ugyanez embereknél is biztonságosan, tartósan és széles körben működne.
Éppen ezért veszélyes túl gyorsan csodát ígérni. Az „öregedés visszafordítása” látványos kifejezés, de jelenleg nincs olyan kezelés, tabletta vagy génterápia, amely bizonyítottan 150 vagy 200 éves emberi életet kínálna. A tudomány ennél józanabb kérdésre keresi a választ: hogyan lehetne késleltetni az időskori betegségek megjelenését, és meghosszabbítani azt az időszakot, amikor az ember még önálló, aktív és jó életminőségben él.
Az sem mindegy, minek tekintjük az öregedést. Az Egészségügyi Világszervezet álláspontja szerint az öregkor önmagában nem betegség. Ez fontos különbség: az öregedéskutatás nem arról szól, hogy kórosnak bélyegezze az emberi élet természetes ívét, sokkal inkább arról, hogy megértse, miért válik a szervezet idővel sérülékenyebbé.
A hétköznapi következtetés jóval kevésbé futurisztikus, mégis elég erős lábakon áll. A rendszeres mozgás, az alvás, a kiegyensúlyozott étrend, a testsúly kontrollja, a szűrővizsgálatok és a krónikus betegségek időben történő kezelése ma biztosabb út az egészségesebb öregedés felé, mint bármelyik látványos laboratóriumi ígéret.
Lehet, hogy egyszer valóban lesz ember, aki megközelíti a 150 éves kort. A 200 év azonban ma még nem közeli tudományos tény, csak egy merész gondolatkísérlet. Az igazi áttörés talán nem a kétszer hosszabb élet lesz, sokkal inkább az, hogy az utolsó évtizedeink ne a puszta túlélésről, hanem a valódi megélésről szóljanak.
Olvasd el ezt is!