Nem kizárólag a genetika számít: a lakóhelyünk is hatással van az öregedésre
Az öregedésről sokáig úgy beszéltünk, mintha elsősorban a génjeinkben lenne megírva. A testünk azonban érzékenyen reagál a környezetére: számít, mit eszünk, milyen levegőt lélegzünk be, mennyi stressz ér minket, milyen baktériumok élnek a bélrendszerünkben, és az is, hol töltjük a mindennapjainkat. Egy nemzetközi kutatás szerint a lakóhelyünk akár azt is befolyásolhatja, milyen gyorsan öregszik a szervezetünk.
A biológiai kor nem ugyanaz, mint amit a születési dátumunk alapján számolunk. Inkább azt mutatja meg, milyen állapotban vannak a sejtjeink, a szöveteink és az immunrendszerünk. Két ember lehet ugyanannyi idős papíron, miközben a szervezetük eltérő tempóban öregszik. Ebben az öröklött adottságoknak természetesen továbbra is nagy szerepük van, de a kép ennél árnyaltabb, írja a ScienceAlert.
A kutatók 322, különböző kontinenseken élő, európai, kelet-ázsiai és dél-ázsiai felmenőkkel rendelkező, egészséges embert vizsgáltak meg. Arra voltak kíváncsiak, milyen markerek kötődnek inkább a származáshoz, és mik ahhoz a környezethez, amelyben valaki él. Ezért a DNS mellett fehérjéket, zsírokat, immunrendszeri jelzőket, anyagcseretermékeket és bélbaktériumokat is elemeztek.
Az egyik fontos tanulság az volt, hogy a genetikai háttér nyomai akkor is megmaradnak, ha valaki már egészen máshol él, mint ahonnan a felmenői származnak. Az azonos származású embereknél hasonló vonások jelentek meg az immunrendszer, az anyagcsere és a bélflóra működésében. A dél-ázsiai résztvevőknél például erősebb immunaktivitást figyeltek meg, míg a kelet-ázsiai és európai hátterű csoportoknál más anyagcsere- és mikrobiom-jellemzők rajzolódtak ki.
A lakóhely hatása ugyanakkor szintén kiemelkedően látszódott. Azoknál a kelet-ázsiai személyeknél, akik elhagyták otthonukat, gyorsabb biológiai öregedésre utaló jeleket találtak, mint azoknál, akik Kelet-Ázsiában maradtak. Az európai származásúaknál fordított irányú összefüggés jelent meg: az Európában élők biológiai kora előrehaladottabbnak tűnt, mint az Észak-Amerikában élőké.
Ezeket az adatokat nem lehet egyszerű rangsorként olvasni. Nem arról van szó, hogy valamelyik származási csoport „jobban” vagy „rosszabbul” öregedne. Inkább arról, hogy a test különböző környezetekre másként reagálhat, és ebben a genetikai háttér, az étrend, a levegőminőség, az egészségügyi ellátás, a stressz és az életmód együtt alakíthatja a végeredményt. A bélflóra ebben a folyamatban fontos közvetítő lehet: a vizsgálat szerint bizonyos bélbaktériumok olyan zsírszerű molekulákkal álltak kapcsolatban, amelyek a sejtek öregedéséhez is köthetők. Ezek a molekulák a telomerek működésére is hatással lehetnek. A telomerek a kromoszómák végeit védő apró szakaszok, amelyek állapotát gyakran az öregedési folyamat egyik jelzőjeként vizsgálják.
A felismerés lényege nem az, hogy a lakóhelyünk önmagában eldönti, hogyan öregszünk. Sokkal inkább az, hogy a biológiánk folyamatosan alkalmazkodik ahhoz a világhoz, amelyben élünk. A származásunk adja a kiindulópontot, a környezetünk pedig napról napra finomítja ezt a képet. Ez az orvoslás jövője szempontjából is fontos lehet. Ha az immunrendszer, az anyagcsere, a bélflóra és a biológiai öregedés ennyire összefügg a genetikai háttér és a lakóhely kapcsolatával, akkor az egészségügyi tanácsok sem lehetnek minden emberre egyformán érvényesek. A személyre szabott orvoslás akkor lehet igazán pontos, ha az embert a saját környezetével együtt próbálja megérteni.
Olvasd el ezt is!