5 ország, amely 2050-re annyira elöregszik majd, hogy alig lesz valaki, aki dolgozzon
Ahogy arról mi is beszámoltunk, a fejlett világ demográfiai válsága már egyáltalán nem csak egy elméleti probléma, hiszen több országban már most is a hétköznapok része. Természetesen nem arról van szó, hogy 2050-re szó szerint nem marad majd senki a munkahelyeken, sokkal inkább arról, hogy az alacsony születésszám miatt egyre kevesebb aktív korú embernek kellene eltartania egyre több idős embert, miközben a nyugdíjrendszer, az egészségügy, a gondozás és sok helyen maga a gazdasági növekedés is erre a korstruktúrára épült. Az alábbi öt ország azért különösen érdekes, mert esetükben nem egyszerű népességfogyásról van szó, hanem arról, hogy a tartósan alacsony termékenység már jól láthatóan átírja a jövőt.
Kevés ország testesíti meg annyire látványosan a demográfiai válságot, mint Dél-Korea. A The Guardian beszámolója szerint 2023-ban 0,72 volt a termékenységi ráta, Szöulban pedig még ennél is alacsonyabb, nagyjából 0,55, ami azt jelenti, hogy a reprodukcióhoz szükséges szinttől már nem egyszerűen elmarad, hanem történelmi mélypontra zuhant. A becslések szerint, ha ez a pálya tartós marad, akkor száz mai dél-koreai leszármazási vonalából néhány generáció alatt alig marad valami, és 2060-ra az ország népessége mintegy 30 százalékkal is zsugorodhat. Ennél is sokkolóbb, hogy az előrejelzés szerint a lakosság fele 65 év feletti lehet, miközben a fiatalok aránya drámaian visszaesik.
Ez a munkaerőpiacon is brutális nyomást jelentene. A ma még mintegy 37 milliós munkaképes korú népesség 2060-ra 17 millió körülire eshet vissza, vagyis kevesebb mint a felére. Ilyen helyzetben nemcsak az a kérdés, hogy ki termel majd, hanem az is, hogy ki fizeti a nyugdíjakat, ki tartja fenn az állami szolgáltatásokat, és ki dolgozik azokban az ágazatokban, amelyek nélkül egy modern társadalom nem működik.
Japán esetében a demográfiai válság jelen idejű tapasztalat. A források szerint a munkaképes korú lakosság már az 1990-es évek óta csökken, miközben az idősek aránya a világ egyik legmagasabb szintjére emelkedett. A CNA Today adatai különösen megdöbbentőek: 2024-ben több mint 76 ezer egyedül élő embert találtak holtan az országban, és az esetek mintegy háromnegyedében 65 év felettiekről volt szó. Ez már nem pusztán statisztikai kérdés: annak a jele, hogyan alakítja át az elöregedés a társadalmat.
Közben Japánban az is látszik, hogy a gazdaság nem omlik össze egyik napról a másikra attól, hogy kevesebb gyerek születik. 2010 és 2024 között a teljes népesség 3,2 százalékkal csökkent, mégis nőtt a munkaerőpiaci részvétel, részben azért, mert több idős és több nő dolgozik, illetve a technológia is képes részben ellensúlyozni a veszteséget. Csakhogy ennek is van határa. Ha egyre több az idős, egyre kevesebb a fiatal, és mind többen élnek családi háló nélkül, akkor előbb-utóbb gazdasági, gondozási és közösségi válság is kialakul. Japán éppen azért kulcsország ebben a témában, mert jól mutatja: a demográfiai hanyatlás sokáig kezelhetőnek tűnik, aztán egyszer csak minden egyszerre kezd hiányozni – a dolgozó kéz, a helyi szolgáltatás, a családi háttér és a társadalmi utánpótlás.
Olaszországban az alacsony születésszám és az elöregedés már régóta együtt mozog a gazdasági és területi egyenlőtlenségekkel. A források szerint 2023-ban 1,2 körül alakult a termékenységi ráta, ami messze elmarad a népesség reprodukciójához szükséges szinttől. A legtöbb elemzés arra jut, hogy a dél-európai országok között általában is nagyon erős lesz a természetes fogyás, vagyis a halálozások száma tartósan meghaladja majd a születésekét. Olaszország ebből a szempontból az egyik leglátványosabb példa, mert a népesség öregszik, a fiatalok száma apad, sok térségben pedig a helyi gazdaság már most is nehezen tartja meg a fiatalabb korosztályokat.
A következmények itt különösen élesen jelennek meg a nyugdíjrendszerben. Szintén a CNA Today idézi, hogy az állami és magánnyugdíjak együttes kiadása Olaszországban a GDP 16,6 százalékát teszi ki, ami világviszonylatban is kiugró. Ez azért kulcsfontosságú adat, mert megmutatja, mennyire nehéz lesz fenntartani egy olyan rendszert, ahol egyre több az ellátásra jogosult időskorú, miközben egyre kisebb bázisról érkeznek a járulékok. Az olasz példában az a különösen beszédes, hogy a demográfiai válság nem pusztán egy jövőbeli veszély: már most is ráül a gazdasági növekedésre, a regionális különbségekre és az állam teherbíró képességére.
Kína sokáig épp az ellenkező irányba haladt: a túlnépesedés globális szimbóluma volt, ma viszont egyre többet beszélünk róla úgy, mint az elöregedés egyik jövőbeli nagy vesztese. 2023-ban ugyanis már csak 1 körül alakult a termékenységi ráta, miközben a munkaképes korú népesség 2040-ig több mint 10 százalékkal is csökkenhet, ami több tízmillió dolgozó eltűnését jelentené. Ez azért különösen súlyos, mert Kína gazdasági modellje évtizedeken át a hatalmas munkaerő-tartalékra, az ipari termelés volumenére és a nagy belső piacra épült.
Kína a népességcsökkenés kezdete után is képes volt pozitív GDP-növekedést felmutatni, részben a termelékenység, részben a szerkezeti átalakulás miatt. De ettől még a demográfiai pálya nem lesz kevésbé fenyegető. Ha kevesebb a fiatal munkavállaló, miközben nő az idősek aránya, az átalakítja a gyárak és irodák világát, de hatással van a fogyasztásra, a gondozási rendszerre és az állam mozgásterére is.
A dél-európai országban a 2023-as termékenységi ráta nagyjából 1,2 volt, vagyis ugyanabba a veszélyzónába tartozik, mint Olaszország. A Bruegel elemzése azt emeli ki, hogy ezen országok egészében nagyon erős természetes népességfogyás várható, és a munkaképes korú népesség aránya is egyre gyorsabban zsugorodik. Spanyolország esetében ráadásul az idősek számának növekedése is különösen meredek lehet a következő évtizedekben, ami egyszerre jelent nyomást az egészségügyre, a nyugdíjakra és a munkaerőpiacra.
A probléma itt ráadásul nem egyszerűen az, hogy kevés gyerek születik, hanem az is, hogy a fiatalok munkaerőpiaci helyzete régóta törékeny. Spanyolországban a 15 és 29 év közötti korosztály foglalkoztatottsága továbbra is az uniós átlag alatt van, ami azt jelenti, hogy még az a viszonylag szűkebb fiatal generáció sem feltétlenül tud gyorsan és stabilan belépni a gazdaságba, amelyiknek később a rendszer fenntartása lenne a feladata. Ez a kettős nyomás, a kevés újszülött és a nehezen integrálódó fiatal korosztály különösen veszélyessé teszi a spanyol helyzetet 2050 felé közeledve.
Olvasd el ezt is!