Képtelen vagy végigolvasni egy könyvet? Egy író szerint ez lehet a megoldás
A figyelmünk egyre inkább rövid részletekhez szokik: idézetekhez, kivágott bekezdésekhez, gyors összefoglalókhoz és néhány perc alatt elfogyasztható tartalmakhoz. Egy teljes könyv végigolvasása ehhez képest türelmet, kitartást és lassabb ritmust igényel. Robert Greene amerikai író szerint éppen ezért érdemes az olvasásra úgy tekinteni, mint a figyelem edzésére.
Egyre többeknek ismerős az érzés: elkezdünk egy könyvet, haladunk néhány fejezetet, majd félretesszük. Közben új kötetek kerülnek az éjjeliszekrényre, új ajánlások jönnek szembe, és hamarabb váltunk másik olvasmányra, még mielőtt végigérnénk azon, amit már elkezdtünk. Greene szerint a probléma leggyakrabban nem a könyvvel van. Inkább azzal, hogy elszoktunk attól a figyelemtől, amely képes hosszabb ideig ugyanannál a szövegnél maradni.
Az író az olvasást az ellenállással végzett edzéshez hasonlítja. A konditeremben sem attól erősödünk, hogy minden mozdulat könnyű és kényelmes. A súly éppen azért fejleszt, mert ellenállást jelent. Az olvasásban ugyanezt a megerőltetést jelentheti egy lassabb fejezet, egy nehezebb gondolatmenet, egy kevésbé szórakoztató rész vagy egy olyan könyv, amely nem ad azonnali élményt. Greene szerint sok fiatal ma már az oktatásban is inkább részletekkel, idézetekkel, fejezetekkel találkozik, miközben a teljes szövegek végigolvasása háttérbe szorul. Ez azért fontos, mert egy egész könyv másfajta figyelmet kíván. Egy 400, 500 vagy 600 oldalas kötetnél nem elég néhány érdekes gondolatot kiemelni: végig kell követni a szerző gondolkodását akkor is, amikor a tempó lassabb, vagy amikor egy-egy rész kevésbé köt le.
A tanácsa ezért meglepően egyszerű: fejezzük be a könyveket. Ne váltsunk túl gyorsan másik olvasmányra pusztán azért, mert valami éppen nehezebbnek vagy unalmasabbnak tűnik. A lassú részek is edzik a türelmet, és segítenek abban, hogy újra képesek legyünk hosszabb ideig egyetlen gondolati ívnél maradni. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindent lelkesedéssel kell olvasnunk. Greene szerint az is működhet, ha olvasás közben vitatkozunk a könyvvel. Jegyzetelhetünk a margóra, leírhatjuk, ha valamivel nem értünk egyet, vagy ha egy gondolat kifejezetten bosszant. A nehéz könyv így nem puszta feladat lesz, inkább párbeszéd: közben figyelünk, reagálunk, és pontosabban látjuk, miért értünk egyet valamivel, vagy miért utasítjuk el.
A módszer másik fontos része, hogy időnként olyan könyvet is válasszunk, amely kívül esik a megszokott érdeklődésünkön. Lehet ez olyan mű, amely más politikai, szellemi vagy világnézeti nézőpontból szólal meg, mint amelyet általában követünk. Az ilyen olvasmány kényelmetlenebb lehet, de éppen ettől válik hasznossá: próbára teszi a türelmünket, és tágítja a gondolkodásunkat is.
A hosszabb könyvek ebben a szemléletben külön gyakorlóterepet jelentenek. Egy nagy terjedelmű életrajz vagy történelmi munka hosszú időre lefoglalja a figyelmünket, és arra késztet, hogy oldalról oldalra haladjunk. A megértés nem mindig azonnal érkezik, az összefüggések sokszor lassan épülnek fel, de éppen ez a folyamat teszi az olvasást valódi szellemi munkává. Greene szerint a könnyű, szórakoztató könyvek kizárólagos keresése hosszú távon türelmetlenebbé tehet minden olyan szöveggel szemben, amely több figyelmet kér. Az olvasás ezzel szemben lelassulásra tanít: arra, hogy ne ugorjunk tovább az első nehezebb pontnál, és ne keressünk azonnal új ingert, ha valamit nem értünk.
A gyakorlatban ez nem bonyolult: érdemes egy rövidebb, például 200 oldalas könyvvel kezdeni. Ha közben lankad a figyelmünk, jegyzeteljünk, vitatkozzunk a szöveggel, vagy jelöljük meg azokat a részeket, amelyeknél elveszítjük a fonalat. Ezután jöhet egy valamivel nehezebb, hosszabb vagy távolabbi témájú kötet. A cél nem az, hogy minden oldal egyformán élvezetes legyen, hanem az, hogy újra megtanuljunk végigmenni egy teljes könyvön. Ez lehet az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy újra képesek legyünk türelmesen állni az olvasáshoz.
Olvasd el ezt is!