A 19. század második felében egyre több fosszílialelőhelyet tártak fel az észak-amerikai Nyugaton, ami új lendületet adott az őslénykutatásnak. Nagy presztízst jelentett, ha valaki elsőként írt le egy addig ismeretlen fajt, ezért a kutatók között komoly verseny alakult ki. Edward Drinker Cope és Othniel Charles Marsh az 1860-as években még baráti viszonyban volt. Európában találkoztak, később pedig újonnan leírt fajokat is elneveztek a másikról. Kapcsolatuk néhány év alatt megromlott, amit a szakmai féltékenység és a fosszíliák megszerzéséért folyó küzdelem tovább élezett.
Szakmai viszonyuk 1868 körül kezdett megromlani. Cope ekkor megmutatott Marshnak egy New Jersey-i lelőhelyet, ahol korábban jelentős dinoszauruszmaradványokat találtak. Cope később azzal vádolta kollégáját, hogy a háta mögött megállapodott a terület üzemeltetőivel, és arra kérte őket, hogy az újonnan előkerülő leleteket inkább neki küldjék.
Ugyanebben az évben Cope egy Kansasban talált tengeri hüllő, az Elasmosaurus platyurus csontvázát is rekonstruálta, ám hibásan állította össze. Joseph Leidy amerikai paleontológus később rámutatott, hogy a koponya nem a megfelelő helyre került. Az eset tovább rontotta Cope szakmai megítélését, és újabb alapot adott a két kutató közötti ellentéteknek. A verseny az 1870-es években gyorsult fel, amikor sorra kerültek elő addig ismeretlen őslények maradványai.
Mindketten külön gyűjtőcsapatokat finanszíroztak, és sok pénzt fordítottak arra, hogy minél több új fosszília kerüljön hozzájuk. A legígéretesebb lelőhelyek megszerzéséért is versengtek. A korabeli szabályok szerint az kapta az új faj elnevezésének jogát, aki elsőként közölte annak tudományos leírását.
Az 1877-ben felfedezett gazdag lelőhelyek tovább fokozták a rivalizálást. Colorado és Wyoming területéről hatalmas mennyiségű fosszília került elő, amelyek vizsgálata során olyan máig ismert dinoszauruszokat írtak le, mint az Allosaurus, az Apatosaurus, a Stegosaurus, a Diplodocus, a Camarasaurus és később a Triceratops.
A két kutató sietett közzétenni az eredményeit, így előfordult, hogy néhány csont alapján tévesen következtettek egy új faj létezésére. Később kiderült, hogy több elnevezés valójában ugyanazt az állatfajt jelölte. Az utánuk következő őslénykutatók évtizedekig dolgoztak a besorolások tisztázásán és a hibás csontváz-rekonstrukciók javításán.
1890 januárjában a vita a New York Herald hasábjain folytatódott. Cope átadta a lap egyik újságírójának a Marsh ellen évek óta gyűjtött anyagait. Azzal vádolta kollégáját, hogy mások munkáját sajátjaként közli, szakmai hibákat követ el, és visszaél hivatali befolyásával. Marsh válaszul Cope korábbi tévedéseit sorolta fel, és azt állította, hogy riválisa tisztességtelenül dolgozik. Az újság heteken át közölte az egymásnak címzett támadásokat.
Cope már a sajtóvita előtt is pénzügyi gondokkal küzdött. Örökségének jelentős részét sikertelen bányászati befektetéseken veszítette el, ezért később leleteinek egy részét is kénytelen volt eladni. A New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum 1895-ben vásárolta meg mintegy tízezer fosszilis emlősmaradványból álló gyűjteményét. Számos olyan példány is volt köztük, amely alapján korábban új fajokat írtak le, így ezek fontos összehasonlítási alapot jelentettek a további vizsgálatokhoz.
Cope 1897-ben, Marsh 1899-ben halt meg. A rivalizálásuk során feltárt maradványok jelentősen gyarapították az amerikai múzeumok őslénytani gyűjteményeit. Az általuk foglalkoztatott szakemberek közül többen később önálló kutatóként folytatták munkájukat, és tovább bővítették a kihalt állatvilágról szerzett ismereteket.
Olvasd el ezt is!