A katalán emberitorony-építés hagyománya több mint kétszáz éves múltra tekint vissza. A castellereknek nevezett résztvevők ünnepségeken, fesztiválokon és versenyeken mutatják be tudásukat, miközben akár többemeletes épületek magasságát is elérő tornyokat alkotnak saját testükből. A kívülről szinte lehetetlennek tűnő mutatvány mögött azonban gondosan megtervezett szerkezet és komoly fizikai törvényszerűségek állnak.
A torony legfontosabb része az alap, amelyet a résztvevők szorosan egymás mellett állva, gyakran kör alakban alakítanak ki. Ez a pinya nevű szerkezet biztosítja a stabilitást, miközben a fölötte elhelyezkedő emberek súlyát a lehető legegyenletesebben osztja el. A körkörös elrendezés különösen előnyös, hiszen minden irányból megtámasztja a tornyot, és segít ellenállni az oldalirányú elmozdulásoknak. Az alsó szinteken általában az erősebb, nagyobb teherbírású résztvevők helyezkednek el, míg felfelé haladva egyre könnyebb emberek következnek. A legfelső szintekre gyakran gyerekek másznak, mivel kisebb testsúlyuk kevésbé terheli a szerkezetet.
A résztvevőknek nemcsak a saját egyensúlyukat kell megőrizniük, hanem folyamatosan alkalmazkodniuk kell a többiek legapróbb mozdulataihoz is. Egyetlen bizonytalan lépés vagy rossz súlyáthelyezés az egész építmény stabilitását veszélyeztetheti.
A tornyok építésének egyik leglátványosabb pillanata, amikor a legfelső szintre kijelölt gyermek elindul felfelé. A katalán hagyományban őt enxanetának nevezik. Feladata, hogy felmásszon az emberi torony csúcsára, majd felemelt karral jelezze, hogy az építmény elkészült. A sikerhez azonban nem elég feljutnia: a résztvevőknek a tornyot biztonságosan le is kell bontaniuk. A bemutatott felvételen a vilafrancai csapat egy különösen magas és összetett torony megépítésére vállalkozik. Az alsóbb szinteken állók hatalmas terhelést viselnek, miközben a fiatal Carla egyre magasabbra kapaszkodik.
A nézők lélegzet-visszafojtva figyelik az eseményeket, hiszen ha valaki elveszíti az egyensúlyát, az egész torony összeomolhat. A csapatnak végül sikerül teljesítenie a kihívást, és a felvételen a vilafrancai castellerek győzelmét ünneplik. A hagyomány ugyanakkor nem veszélytelen, ezért a csapatok rendszeresen gyakorolnak, a résztvevők pedig speciális technikákat sajátítanak el. A gyerekek a felső szinteken védősisakot is viselnek.
A castellépítés nem egyszerű akrobatikus teljesítmény. A katalán kultúrában az összetartozás, a bizalom és a közösségi együttműködés egyik legfontosabb jelképe. Egyetlen torony felépítéséhez akár több száz ember közreműködésére is szükség lehet. Minden résztvevőnek megvan a maga feladata, és a sikerhez a legalsó szinten állók munkája éppen olyan fontos, mint a csúcsra felmászó gyermeké.
A hagyomány kulturális jelentőségét az UNESCO is elismerte: 2010-ben a katalán emberitorony-építést felvették az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. A castellek így egyszerre mutatják meg az emberi test fizikai lehetőségeit és azt, hogy megfelelő együttműködéssel milyen rendkívüli teljesítményre képes egy közösség.
Olvasd el ezt is!