Edwin Butter / Shutterstock
  ●  Tudomány

Az utolsó nap a Földön: így kezdődött a dinoszauruszok kihalása

66 millió évvel ezelőtt egy hatalmas aszteroida csapódott a Földbe, ezzel elindítva bolygónk történetének egyik legsúlyosabb tömeges kihalását. Bár a dinoszauruszok pusztulását gyakran egyetlen katasztrofális pillanathoz kötjük, a valóság ennél jóval összetettebb volt.

A mai Mexikó területén, a Yucatán-félsziget közelében egy nagyjából 10-12 kilométer átmérőjű aszteroida érte el a Föld felszínét. A körülbelül 20 kilométer/másodperces sebességgel érkező égitest olyan energiát szabadított fel, amely messze meghaladta az emberiség történetének bármely robbanását.

A becsapódás egy mintegy 180 kilométer széles krátert hozott létre. A környező kőzetek pillanatok alatt megolvadtak, hatalmas földrengések rázták meg a térséget, a Mexikói-öbölben pedig óriási hullámok keletkeztek.

Az első percek: amikor a pusztítás elérte a távoli kontinenseket

A katasztrófa hatásai meglepően gyorsan jelentkeztek a becsapódás helyétől több ezer kilométerre is. A mai Észak-Dakota területén található Tanis lelőhely különösen pontos képet őriz az eseményekről. A kutatók olyan megkövesedett halakat fedeztek fel, amelyek kopoltyúiban a becsapódás során keletkezett apró üvegszemcsék maradtak fenn. Ez arra utal, hogy az állatok még életben voltak, amikor az égből záporozni kezdtek a megolvadt kőzetek részecskéi.

A térséget az első órákban hatalmas vízhullámok árasztották el, amelyek egész élőlényközösségeket temettek maguk alá. A halak csontjainak vizsgálatából még azt is sikerült megállapítani, hogy a becsapódás az északi féltekén tavasszal történt.

Az utolsó nap a Földön: így kezdődött a dinoszauruszok kihalása
Illusztráció
Fotó: Mikael Damkier / Shutterstock
Az első óráktól az évekig: a Föld lassan elsötétült

A becsapódás után a légkörbe jutott törmelék egy része izzó részecskékként hullott vissza, rendkívüli hőhatást okozva. Egyes kutatások szerint ez kiterjedt tüzeket is előidézhetett, bár a pusztítás pontos mértéke továbbra is vitatott. A legnagyobb veszély azonban csak ezután következett. A légkörbe került por, korom és kéntartalmú vegyületek fokozatosan eltakarták a napfényt. A bolygó felszíne lehűlt, a növények fotoszintézise drasztikusan visszaesett, az addig működő táplálékláncok pedig összeomlottak. Egy 2023-as kutatás szerint a finom por akár 15 évig is a légkörben maradhatott, miközben a globális átlaghőmérséklet akár 15 Celsius-fokkal csökkenhetett.

A dinoszauruszok számára végül az élelemhiány és a megváltozott környezet bizonyult végzetesnek. A kisebb emlősök, egyes madarak, krokodilok és teknősök viszont képesek voltak átvészelni a katasztrófát. Az őslények tehát nem egyetlen nap alatt tűntek el. Az első 24 óra azonban olyan folyamatokat indított el, amelyek örökre megváltoztatták a földi élet történetét.

Nyitókép: Illusztráció / Edwin Butter / Shutterstock

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!