Így melegítik át magukat a japánok télen: hagyományos ételek és italok a leghidegebb napokra
Amikor Japánban megérkezik a tél, nem csak a fűtőberendezések és a kotatsu asztalok kerülnek elő. A hideg elleni védekezés egyik legegyszerűbb és legősibb eszköze továbbra is az étel és az ital. A japán téli konyha tudatosan épít azokra az alapanyagokra és elkészítési módokra, amelyek belülről melegítenek.
A japánok gyakran már ébredés után is egyből forró vizet fogyasztanak. A sayu valójában nem más, mint felforralt, majd iható hőmérsékletűre hűtött víz, amit a japán mindennapokban régóta az egészségmegőrzés eszközeként tartanak számon. Télen különösen praktikus: a lehűlt testet finoman, fokozatosan melegíti át.
A reggeli egyik klasszikus téli eleme a tonjiru, vagyis a sertéshúsos miso leves. A miso fermentált szójapaszta, amelyet Japánban egész évben fogyasztanak, a hideg hónapokban azonban tartalmasabb változat készül belőle. Gyökérzöldségek – például daikon retek és sárgarépa – kerülnek bele, amelyeket a hagyomány a föld alatt érő, ezért a téli időszakhoz illeszkedő, melegítő alapanyagként tart számon. A sertéshús zsírtartalma segít megőrizni a leves hőjét: a felszínen képződő réteg lassítja a hővesztést, így az étel tovább marad forró.
A reggelit gyakran egészíti ki a natto nevű erjesztett szójabab. A meleg rizs, a miso leves és a natto együtt olyan összeállítás, amely hosszan fenntartja a belső hőérzetet. Napközben a tea is fontos szerepet kap, de nem mindegy, melyik. A japán zöld tea, a ryokucha a hagyományos szemlélet szerint még akkor is inkább hűtő hatású, ha forrón fogyasztjuk. Télen sokan inkább a hojicha mellett döntenek, amely pörkölt zöld teából készül, és melegebb karakterű italnak számít.
A hideg hónapok egyik legfontosabb fogása a nabe: hús, hal és zöldségek együtt főnek egy nagy edényben. Egyszerűen elkészíthető, tápláló, és hosszú ideig melegen tartható. Hagyományosan közös étkezéshez kapcsolódik, de ma már az egyedül élők körében is téli alapfogás.
Hasonló elven működnek az úgynevezett ankake ételek is: a sűrű, keményítős szósszal bevont ankake ramen vagy ankake udon tetején vastag réteg képződik, amely lassítja a párolgást, így az étel tovább marad forró. Az esti órákhoz gyakran társul egy csésze gyömbéres ital, a shogayu. Létezik intenzívebb változata is, amikor reszelt gyömbért csirkealaplével kevernek össze, így inkább leves jellegű italt kapunk.
A nap zárásaként sokan amazakét isznak – ez egy édes, fermentált rizsital. Bár nevében szerepel a „szaké”, számos változata alkoholmentes. Körülbelül 50 Celsius-fokra melegítve fogyasztják, mert így fejti ki leginkább átmelegítő hatását, miközben az enzimek még nem károsodnak. Japánban annyira táplálónak tartják, hogy gyakran iható infúziónak nevezik.
Olvasd el ezt is!