Végre kiderült: a dinoszauruszok így keltették a tojásaikat
A dinoszauruszokról hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mintha mindent tudnánk róluk, csak azért, mert láttuk a Jurassic Parkot, holott a legfontosabb részletek közül jó néhányról még ma is csak sejtéseink vannak. Ilyen kérdés például az is, hogyan keltették ki a tojásaikat. A kutatókat most különösen az Oviraptorok foglalkoztatták: vajon a krokodilokhoz hasonlóan a környezet hőjére bízták az embriókat, a mai madarakhoz hasonlóan a saját testükkel melegítették őket, vagy valami egészen más módszert alkalmaztak?
A válaszhoz a kutatók meglepően látványos módszerhez nyúltak: megépítettek egy életnagyságú, mesterséges „Oviraptor-inkubátort”. Készítettek egy Oviraptor-torzót fából, polisztirolból és textilből, emellett műgyantából tojásokat is gyártottak, mivel az Oviraptorok tojásai nem igazán hasonlítanak egyetlen ma élő faj tojásaira sem. Ezeket gyűrű alakban rendezték el mesterséges fészkekben, ugyanúgy, ahogy a valódi, megkövesedett Oviraptor-fészkekben is látható – írja az IFLScience.
A madarak ma úgynevezett testkontaktusos költéssel tartják melegen a tojásaikat: ehhez az kell, hogy a kotló állat minden tojással érintkezzen, a fő hőforrás a saját teste legyen, és a fészek hőmérséklete is viszonylag állandó maradjon. Az Oviraptorok esetében azonban a kísérletek azt mutatták, hogy ez a megoldás aligha működhetett ugyanígy. Hidegebb környezetben a gyűrűs elrendezés miatt akár 6 Celsius-fokos különbség is kialakulhatott az egyes tojások hőmérséklete között még akkor is, ha a fészek fölött ott volt a kotló dinoszaurusz. Melegebb környezetben ez az eltérés jóval kisebb, mindössze 0,6 fok volt.
Ez azért fontos, mert a nagyobb hőmérséklet-különbségek azt is jelentik, hogy a tojások nem egyszerre kelnek ki. A kutatók szerint ráadásul a tojások elrendezése miatt egy felnőtt Oviraptor fizikailag sem érhetett hozzá egyszerre az összes tojáshoz. A tojások félig be is voltak ágyazva a fészekbe, ami arra utal, hogy ezek az állatok többféle hőforrást használhattak egyszerre. A nap melege és a talaj hője is szerepet játszhatott abban, hogy a fészek megfelelő hőmérsékleten maradjon.
A kutatás alapján tehát az Oviraptorok nem egészen úgy jártak el, mint a krokodilok, de nem is úgy, mint a mai madarak. Inkább egy átmeneti, sajátos megoldást alkalmazhattak, amely jobban illeszkedett a környezetükhöz és a fészkeik felépítéséhez. A kutatók szerint különösen valószínű, hogy a nap hője fontosabb volt számukra, mint a talajé, mivel az Oviraptorok fészkei nyitottak voltak.
Olvasd el ezt is!