Tényleg dinoszauruszok lennének ezen a gyönyörű, 16. századi festményen?
Egy 16. századi festményen első pillantásra úgy tűnhet, mintha dinoszauruszok masíroznának a háttérben, amitől az egész jelenet egyszerre lesz vicces és zavarba ejtő. Csakhogy van egy apró bökkenő: amikor idősebb Pieter Bruegel megfestette a képet, a dinoszaurusz fogalma nem létezett, és a kor emberének pedig fogalma sem volt, hogyan néztek ki ezek az állatok.
A Saul öngyilkossága a Gilboa-hegyi csatában a filiszteusok ellen című festmény jelenetének megértéséhez a történet két szereplőjét érdemes először tisztázni. Az egyikük Saul, Izrael bibliai királya, aki egy csata végén kétségbeesett lépésre szánja el magát. A történet lényege, hogy Saul és a filiszteusok között gyűlöletből táplálkozó, véres háborúk zajlottak, ám ez a konkrét összecsapás végzetesnek bizonyul számára. A filiszteus sereg túlerőben van, és a királynak nem marad kiút. Saul és a fegyverhordozója végül saját kezébe veszi a sorsát, míg a túlélők menekülni kényszerülnek.
A háttérben felbukkanó, „dinoszauruszgyanús” alakok azonban nem őslények. A képen látható ugyanis, hogy a menekülő izraeliták a hegyek felé tartanak, és mindezt tevék hátán teszik. A jelenet így tulajdonképpen egy teveháton menekülő csapat képe, amit mai szemmel könnyű félreérteni, különösen azért, mert a tevék formája elsőre furcsának hat.
A tevék furcsa arányai és szokatlan kinézete viszont nem valami titokzatos, ősi tudás nyoma, hanem egyszerű magyarázat eredménye. Bruegel valószínűleg sosem látott élő tevét. Rajzokra, metszetekre vagy mások elmondására támaszkodhatott, és ezek alapján próbálta elképzelni az állatot. Így születhetett meg egy olyan ábrázolás, ami a kor emberei számára meggyőzőnek bizonyult, mára azonban elavultan hat.
Olvasd el ezt is!