A miocén korban élt Livyatan melvillei nagyjából 13-19 méter hosszú lehetett, vagyis méretét tekintve nem különbözött drámaian mai rokonaitól. Egy hasonló méretű, szintén kihalt ragadozóról ebben a cikkünkben írtunk. Vadászati módszerei azonban egészen különlegessé tették. A mai ámbráscetek mélyre merülve többek között tintahalakat, halakat és cápákat fogyasztanak, zsákmányukat pedig képesek szívóhatással a szájukba juttatni. A Livyatan ezzel szemben aktívan üldözhette és hatalmas állkapcsával ragadhatta meg áldozatait. Ehhez pedig egészen félelmetes fegyverzettel rendelkezett.
A Livyatan fogai körülbelül 36 centiméter hosszúak és akár 10 centiméter szélesek is lehettek. Mélyen ültek az állkapocsban, ami különösen stabillá tette őket, így a ragadozó nagy és erőteljesen vergődő zsákmányt is képes lehetett megtartani. A felső és alsó fogsor ráadásul egymásba illeszkedett. Amikor az állat összezárta hatalmas állkapcsát, fogai rendkívül hatékonyan téphették szét a prédát.
A fogak előrefelé is dőltek, ami segíthetett a hajlított testű zsákmány, például más cetek megragadásában. A rövid, széles pofa és a koponyához kapcsolódó erős állkapocsizmok szintén arra utalnak, hogy a Livyatan rendkívül nagy erejű harapásra lehetett képes. Egyes kutatók szerint mindez azt valószínűsíti, hogy az óriás kedvelt zsákmányai között közepes méretű sziláscetek is lehettek.
A kihalt ámbráscetfélékhez köthető óriási fogmaradványokat már a 19. században is találtak. A kutatóknak azonban sokáig nem állt rendelkezésükre olyan koponya, amelyből kiderülhetett volna, pontosan milyen állathoz tartoztak. Az áttörés 2008 novemberében következett be, amikor a perui Cerro Colorado területén megtalálták egy Livyatan körülbelül háromméteres koponyáját. A lelőhely valóságos kincsesbánya a paleontológusok számára: több mint 300 fosszilizálódott tengeri gerinces maradványaira bukkantak itt, amelyek több mint 80 százaléka cetektől származik. Az újonnan felfedezett óriás először a Leviathan melvillei nevet kapta. A név egyszerre utalt a bibliai Leviatánra és Herman Melville-re, a Moby Dick írójára. Csakhogy volt egy probléma.
A kutatók később szembesültek vele, hogy a Leviathan nemzetségnév már foglalt: korábban egy kihalt masztodon elnevezésére használták. Az állattani nevezéktan szabályai szerint ugyanazt a nevet nem lehet két különböző nemzetségre alkalmazni. Így született meg a ma használt Livyatan elnevezés, amely lényegében a Leviatán héber nevének átírása. A fajnév, a melvillei azonban megmaradt, továbbra is Herman Melville előtt tisztelegve.
A Livyatan koponyája nemcsak félelmetes fogairól árulkodik. A tetején egy hatalmas, homorú terület található, amely hasonló ahhoz a koponyarészhez, ahol a mai ámbrásceteknél a spermaceti szerv és az echolokációban szerepet játszó úgynevezett melon helyezkedik el. A kutatók ezért úgy gondolják, hogy a Livyatan is rendelkezhetett ezekkel a képletekkel.
A Livyatan teljes csontvázát egyelőre nem sikerült megtalálni. A korszakból ismert hasonló cetek alapján azonban valószínűleg külsőre is emlékeztetett a mai ámbráscetekre, és jól alkalmazkodott a tengeri élethez. Azt sem tudjuk biztosan, mi okozta ennek a hatalmas ragadozónak a kihalását. Az egyik lehetséges tényező a miocén végén bekövetkező éghajlati lehűlés lehetett, amely átalakította a tengeri ökoszisztémákat és a rendelkezésre álló zsákmányállatok körét.
Annyi azonban a fosszíliák alapján is jól látszik, hogy 9-10 millió évvel ezelőtt az óceán egészen más hely lehetett. A mai ámbráscetekhez hasonló méretű Livyatan nem elsősorban tintahalak után kutatott a mélyben: hatalmas fogaival és erőteljes állkapcsával a kor tengereinek legnagyobb állataira is veszélyt jelenthetett. Egy másik kihalt csúcsragadozóról is írtunk már korábban – ide kattintva olvashatunk róla.
Olvasd el ezt is!