Amikor a piramisokat építették, még mamutok jártak a Földön
A gyapjas mamutokról könnyű azt hinni, hogy az emberi civilizáció hajnalán már rég eltűntek. Egy elszigetelt populációjuk azonban még körülbelül 4000 évvel ezelőtt is élt a Jeges-tenger egyik szigetén, vagyis akkor, amikor Egyiptomban már évszázadok óta fáraók uralkodtak.
A gyapjas mamutok nagyjából 12 ezer évvel ezelőtt még Szibéria jelentős részén előfordultak, később azonban egyre kisebb, egymástól elszigetelt csoportokra szakadt az állományuk. Az utolsó ismert populációk egyike a Szibéria északkeleti partjainál fekvő Wrangel-szigeten maradt fenn, amelyet a tengerszint emelkedése választott el a szárazföldtől valamikor 10 és 14 ezer évvel ezelőtt.
A sziget mamutjai meglepően sokáig bírták az elszigeteltséget, írja az IFLScience. Egy 2024-ben megjelent genetikai vizsgálat szerint a populáció mindössze nyolc alapító egyedből indulhatott körülbelül 10 ezer éve. Húsz generáció alatt 200-300 állatra nőtt a létszámuk, és a mamutok ezt követően mintegy hatezer éven át fennmaradtak a szigeten.
A kutatók 21 szibériai gyapjas mamut genomját vizsgálták meg. Közülük 14 állat a Wrangel-szigetről, hét pedig a korábbi szárazföldi populációból származott. Az elemzés kimutatta a beltenyészet és az alacsony genetikai változatosság nyomait, ám a populáció genetikai állapota csak lassan változott. Egy korábbi genetikai vizsgálatban olyan mutációkat is azonosítottak egy Wrangel-szigeti mamut genomjában, amelyek csökkent hím termékenységgel és idegrendszeri problémákkal hozhatók összefüggésbe. A legsúlyosabban káros mutációk ugyanakkor fokozatosan kiszelektálódtak a populációból. Love Dalén, a svéd Centre for Palaeogenetics evolúciós genetikusa szerint ezért már nagy biztonsággal kizárható, hogy a mamutokat pusztán kis létszámuk és genetikai elszigeteltségük ítélte volna kihalásra.
Éppen ez teszi annyira rejtélyessé az utolsó Wrangel-szigeti mamutok történetét. A populáció hosszú időn át viszonylag stabil maradt, majd nagyjából 4000 évvel ezelőtt egyszerűen eltűnt. Egy 2019-es kutatás szerint valamilyen rövid ideig tartó válság állhatott a háttérben. Szélsőséges időjárás, a víz minőségének megváltozása vagy élelemhiány is szerepet játszhatott abban, hogy az elszigetelt állomány rövid idő alatt összeomlott.
Egy másik szigeten élő mamutpopuláció története arra utal, hogy az ilyen kis közösségek mennyire kiszolgáltatottak lehettek a környezeti változásoknak. A Szent Pál-sziget mamutjai körülbelül 5600 éve pusztultak ki, miután az élőhely zsugorodása és az édesvíz hiánya egyre nehezebbé tette a fennmaradásukat.
A Wrangel-szigeten azonban egyelőre nincs ilyen egyértelmű magyarázat. Dalén szerint könnyen lehet, hogy egy váratlan esemény pecsételte meg a mamutok sorsát. Ha ez a válság nem következik be, az utolsó ismert gyapjas mamutok akár még tovább is fennmaradhattak volna. A faj történetének utolsó fejezete így meglepően közel került a saját történelmünkhöz. Miközben Egyiptomban már fáraók uralkodtak, egy távoli sarkvidéki szigeten még mindig gyapjas mamutok jártak.
Olvasd el ezt is!