A tea 1638-ban diplomáciai ajándékként érkezett az orosz cári udvarba. Egy mongol uralkodó küldte I. Mihály orosz cárnak, az akkor még viszonylag fiatal Romanov-dinasztia első uralkodójának. Az italt kezdetben elsősorban gyógyhatása miatt fogyasztották, és csak a következő évszázadban vált népszerűvé az előkelő családok körében. Ennek egyik oka, hogy a tealevelek rendkívül drágák voltak. Kínából tevekaravánokon, Mongólián és Szibérián keresztül szállították őket Oroszországba, a hosszú és veszélyes út pedig jelentősen megemelte az árukat. A 18. században eközben a kínai porcelánok és dísztárgyak is divatba jöttek az európai arisztokrácia körében, és az új szokások az orosz főúri otthonokba is eljutottak.
Az oroszok a teát nagy adagokban, forrón szerették fogyasztani, amihez praktikus vízmelegítő eszközre volt szükség. A szamovár pontos eredete máig vitatott, de az eszköz már a 18. század első felében megjelent Oroszországban. Kialakulását gyakran hozzák összefüggésbe a hagyományos, mézzel és fűszerekkel készülő szbiteny melegítésére használt edényekkel. A szerkezet működése egyszerű volt. A fémedény közepén egy cső húzódott, amelyben faszenet vagy fát égettek, így melegítve fel a körülötte lévő vizet. A tetejére kis teáskannát helyeztek, ebben erős főzet készült, amelyet a szamovár csapjából kiengedett forró vízzel hígítottak. Így hosszú időn át biztosítani lehetett a teázáshoz szükséges meleg vizet.
1778-ban Ivan Liszicin és Nazar Liszicin Tulában megnyitotta szamovárkészítő üzemét, a Moszkvától délre fekvő város pedig hamarosan az eszköz gyártásának központjává vált. A gazdag családok díszes, akár ezüstből készült darabokat is vásároltak, míg a mindennapi használatra egyszerűbb réz- és sárgaréz változatok terjedtek el. A 19. században a kereskedelmi útvonalak fejlődése fokozatosan csökkentette a tea árát. A korábban fényűző ital így fokozatosan a városi polgárok, később pedig a paraszti családok számára is elérhetővé vált. A szamovár körül reggelente és esténként összegyűltek a ház lakói, a vendégeket pedig gyakran cukorral, lekvárral vagy süteménnyel kínálták a forró ital mellé.
A szokás az 1917-es forradalom után is fennmaradt. A szovjet korszakban Grúzia és Azerbajdzsán teaültetvényei az ország ellátásának meghatározó szereplőivé váltak. Bár napjainkban a hagyományos, faszénnel működő szamovárokat sok háztartásban elektromos vízforralók váltották fel, a közös teázás máig az orosz vendégszeretet fontos része.
Olvasd el ezt is!