Napi négyszer evett és 12 köretet kapott: így étkezett egy koreai király
A Csoszon-kor királyi asztalán minden apró tálka, minden falat és minden alapanyag szigorú rend szerint került az uralkodó elé. A 12 köret, a levesek és az egészségi állapothoz igazított fogások együtt mutatják meg, mennyire kifinomult rendszer szerint működött a koreai udvari étkezés.
A koreai királyi konyháról fennmaradt írásos emlékek főként a Csoszon-dinasztia idejéből származnak. Ez a korszak 1392-től 1897-ig tartott, és több mint ötszáz éven át formálta a Koreai-félsziget politikai és kulturális életét. A királyi étkezés egyszerre szólt az udvar gazdagságáról, a szakácsok tudásáról és arról a gondolkodásról, amely szerint az étel az egészség megőrzésének egyik alapja.
Az alapanyagok az ország különböző vidékeiről érkeztek a palotába, írja a Korean Heritage. A mindennapi ételek elkészítéséért tapasztalt udvarhölgyek feleltek, a nagy ünnepi lakomákon pedig külön szakácsok is dolgoztak. Egyesek a tűz kezelésére, mások a rizsfőzésre, a halakra, a húsokra vagy a tea elkészítésére szakosodtak. A koreai étkezés középpontjában a rizs állt. Ezt hétköznapi alakjában bapnak nevezik, a királynak készített verziót azonban szurának hívták. A csoszoni uralkodó asztalán 12 köret sorakozott, ami a mindennapi étkezés leggazdagabb formáját jelentette.
A király naponta általában négyszer evett. Kora reggel híg rizskását vagy más gabonából készült könnyű ételt kapott, olykor gyógynövényes főzettel. Dél körül tésztát vagy kisebb fogásokat szolgáltak fel neki, a legfontosabb étkezések pedig a reggeli és a vacsora voltak. A teljes királyi asztal kétféle rizst kínált: fehér rizst és vörösbab főzővizében készült ragacsos rizst. Levesből szintén két változatot tettek elé, köztük algalevest és marhacsontból főzött levest. A 12 köret mellett mártások, kimcshi, raguk és erjesztett finomságok is helyet kaptak, ezeket azonban nem számították bele a kísérő ételek számába.
A terítés legalább olyan gondos volt, mint maga a főzés. Az ételeket gyakran apró falatokra vágták vagy vékony csíkokra szeletelték, hogy könnyebb legyen elfogyasztani őket. Az edények anyagát az évszakhoz igazították: nyáron porcelánt használtak, az év hűvösebb időszakaiban inkább ezüstedények kerültek elő. Minden étkezéshez két kanalat és két pár evőpálcikát készítettek elő, melyek közül az egyik készletet az olajosabb fogásokhoz tartották fenn.
Az ünnepi lakomák még látványosabbak voltak, bár ezek már más világot képviseltek, mint a mindennapi királyi étkezések. Ilyenkor az ételeket magasra tornyozva tálalták, a fogások akár 15-45 centiméter magas kompozíciókat is alkottak. A lakomák végén az ételek egy részét az előkelőségek haza is vihették, így a királyi konyha ízei az udvar falain kívülre is eljutottak.
Olvasd el ezt is!