
Ez a japán egytálétel a szumóbirkózók kedvence – egészséges, tele fehérjével
A szumóbirkózók étrendjéről a legtöbbeknek a hatalmas adagok és a napi több ezer kalória jut eszébe, a japán küzdősportot művelők egyik legfontosabb fogása azonban meglepően közel áll ahhoz, amit ma kiegyensúlyozott étkezésnek nevezünk. A csankonabe – röviden csanko – egy gazdag, gőzölgő egytálétel, amelyben egyszerre jelenik meg a fehérje, a sok zöldség, a könnyű alaplé és az a fajta egyszerűség, amely az ázsiai konyha legjobb fogásait jellemzi.
A szumó világában a birkózók úgynevezett hejákban, vagyis közös edzőházakban élnek. Ezek egyszerre működnek kollégiumként, edzőközpontként és közösségi térként. A sportolók együtt gyakorolnak, együtt étkeznek, a fiatalabb versenyzők pedig gyakran a főzésből is kiveszik a részüket. A csanko éppen ezért vált a mindennapjaik alapételévé: nagy adagban is könnyen elkészíthető, tápláló, mégsem túl nehéz fogás.
A klasszikus változat általában csirkével készül, részben szimbolikus okokból is. A japán szumókultúrában a csirke szerencsés állatnak számít, mert két lábon áll – a birkózó pedig akkor veszít, ha négykézlábra kerül a ringben. A modern csankók azonban jóval szabadabban kezelik a hagyományt: készülhetnek hallal, garnélával vagy akár teljesen vegetáriánus formában is.
A fogás különlegessége éppen az egyensúlyában rejlik. A leves egyszerre tartalmaz nagy mennyiségű fehérjét, rostban gazdag zöldségeket, folyadékot és minimális mennyiségű zsírt. A fehérje támogatja az izmok regenerációját, a zöldségek telítenek, a leveses állag pedig könnyebben emészthetővé teszi az ételt. Bár a szumóbirkózók napi kalóriabevitele extrém magas lehet, ez sokkal inkább a mellé fogyasztott nagy adag rizsből ered, mint magából a csankóból. A csankonabe ma már a japán otthonokban is népszerű, mert jól variálható, egyszerűen elkészíthető, és egyetlen fazékban komplett, tápláló fogás készülhet. A hagyományos csirkés verzió különösen jól mutatja, miért maradt ennyire időtálló fogás.
Az alapléhez
- 1 liter víz
- 4 dl csirkealaplé
- 1 darab kombu alga vagy kombu dasialap
- 2-3 evőkanál fehér miszo
- 2 evőkanál szójaszósz
- 4 evőkanál mirin (enyhén édeskés japán rizsbor)
- 1-2 gerezd fokhagyma
A csirkegombócokhoz
- 350 gramm darált csirkehús
- 30 gramm pankómorzsa
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 teáskanál reszelt gyömbér
- 1 tojás
- 1 evőkanál keményítő
- só ízlés szerint
A leveshez
- 300 gramm kínai kel
- 150 gramm póréhagyma
- 120 gramm sárgarépa
- 100 gramm shiitake gomba
- 100 gramm enoki gomba vagy más gomba
- 200 gramm bordás kel vagy más leveles zöldség
- 300 gramm selyemtofu
Tálaláshoz
- 1 evőkanál pirított szezámmag
- párolt rizs vagy udon, azaz vastag japán búzatészta
1. Először készítsük elő a zöldségeket. A répát vágjuk vékony szeletekre, a póréhagymát néhány centis darabokra, a kínai kelt pedig csíkozzuk fel. A shiitake gombák szárát távolítsuk el, a tofut pedig kockázzuk fel. A csirkegombócokhoz dolgozzuk össze a darált csirkét a pankómorzsával, a reszelt gyömbérrel, az aprított fokhagymával, a tojással és a keményítővel. Enyhén sózzuk meg, majd hagyjuk néhány percig pihenni.

2. Egy nagyobb lábasban melegítsük össze a vizet, a csirkealaplevet és a kombu algát. Amikor a leves gyöngyözni kezd, vegyük ki az algát, majd adjuk hozzá a fokhagymát, a szójaszószt és a mirint. Vegyük lejjebb a hőfokot, majd két kanál segítségével formázzunk kisebb gombócokat a csirkemasszából. Óvatosan főzzük őket a levesben, amíg fel nem jönnek a felszínre, majd szedjük ki őket.
3. Ezután erősebb lángon forraljuk fel újra a levest, és adjuk hozzá a répát, a póréhagymát, a shiitake gombát és a kínai kel vastagabb részeit. Fedő alatt főzzük 5-7 percig. Mérsékeljük a hőfokot, majd tegyük vissza a csirkegombócokat a levesbe. Adjuk hozzá az enoki gombát, a leveles zöldségeket és a tofut is, majd főzzük még néhány percig. Kapcsoljuk le a tűzhelyet, és egy kevés forró alaplével keverjük simára a miszót, majd öntsük vissza a leveshez. Tálaláskor szórjuk meg szezámmaggal, és kínáljunk mellé párolt rizst vagy udont.
Olvasd el ezt is!