Régóta tudják a kutatók, hogy a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja, az Enceladus felszíne alatt óceán húzódik meg. Most annak a kérdésnek a megválaszolásához is közelebb kerültek, hogy kialakult-e élet az égitesten.
A Szaturnusznak eddig 146 holdját azonosították a tudósok. Mind közül az Enceladus nevű számít az egyik legérdekesebbnek. A gyűrűs bolygó hatodik legnagyobb holdja teljes egészében visszaveri a rávetülő napfényt, felületét emiatt vízjég borítja.
Noha az Enceladust már 1789-ben felfedezte Sir Frederick William Herschel csillagász, a hold különösen 2005 után került az érdeklődés középpontjába.
A NASA Cassini–Huygens űrszondája ugyanis felfedezte, hogy az Enceladus déli pólusánál négy, nagyjából párhuzamos mélyedés húzódik, melyeket sokan csak „tigriscsíkokként” emlegetnek.
Ez is érdekelhet: A Szaturnusz egyik holdján minden feltétel adott az élethez, állítják a kutatók
Az árkokban mozgás is megfigyelhető, időnként jégfolyamok áramolnak benne. A vízjeget úgynevezett jégvulkánok (más néven kriovulkánok) lövellik ki.
Az áramlás intenzitása javarészt egybeesik az Enceladus keringési idejével, így a tudósok szerint az árapály-jelenség befolyásolja a kriovulkánok aktivitását. Azonban eltérések is tapasztalhatóak, ezért egy tudóscsoport most új szimulációk segítségével próbálta megoldani a rejtélyt – írja a Space. A szimulációk során számos más szempontot, például a vízjég súrlódását is figyelembe vették a kutatók.
Ezt is figyelmedbe ajánljuk: Ezért tűnnek el két éven belül a Szaturnusz gyűrűi
Az eredmények azt mutatják, hogy nemcsak az árapály-jelenség, de geológiai folyamatok (úgynevezett leveles eltolódások) is befolyásolják a jelenség intenzitását.
A leveles eltolódás egyik legjobb földi példája a Kaliforniában található Szent András-törésvonal.
A felfedezés révén idővel még többet tudhat meg a tudomány az Enceladus felszín alatti óceánjáról és az égitesten található jégvulkánokról. Talán arra is fény derül majd, hogy kialakult-e valamilyen élet az óceán mélyén.
