A Szaturnusz egyik holdjáról, az Enceladusról újabb tanulmány jelent meg nemrégiben, amely az élet megjelenésének lehetőségét is vizsgálja. A Santa Fe-i kutatóintézet hipotézisei és felfedezései előbbre lendíthetik az asztrobiológiai kutatásokat, amelyek egyszerű életformák után kutatnak a Földön kívüli környezetekben.
A Szaturnusz egyik nagyméretű holdját, az Enceldust egyre nagyobb figyelem övezi az naprendszerünkben élet után kutatók között. A 2018-ban befejeződött Cassini-program méréseinek eredményeiből tudjuk, hogy a holdat jég borította óceán fedi, és hogy a kémiai feltételek megfelelőek lehetnek az élet kialakulásához és fennmaradásához.
Az adatok azt is kimutatták, hogy az Enceladus jégfelszínén gejzírszerű kitörések figyelhetők meg. A Cassini megközelítette ezeket a vízkitöréseket, és kozmikuspor-analizátorának (CDA) segítségével elemezte a mintákat. A vízben szén-dioxidot, vízpárát, szén-monoxidot is találtak, kis mértékben pedig molekuláris nitrogént és szénhidrogént is felfedeztek. Bár a Cassini-program hat éve befejeződött, az űrszondát pedig önmegsemmisítésre utasították, az adatok feldolgozása azóta is zajlik, írja a ScienceAlert.
Az Enceladus jeges felszíne - illusztráció.
Ez is érdekelhet! A Szaturnusz egyik holdjáról, az Enceladusról
Egy friss kutatás nemrég került ki a Santa Fe-i kutatóintézetből Daniel Muratore vezetésével. A kutatócsoport a tanulmányban az ammónia és a szervetlen foszfortartalmú vegyületek felfedezését és az élet megjelenéséhez hozzájáruló szerepüket taglalja.
A Redfield-arány egy olyan mérőszámegyüttes, amely megadja, hogy a szén, nitrogén és foszfor milyen arányban van jelen konzisztensen az óceánokban. Ez az arány biztosítja a mélytengeri élet fejlődését. Az oceanológus Redfield 1934-es felfedezésében 106:16:1-es C:N:P (szén, nitrogén és foszfor) arányt állapított meg, későbbi munkák némileg módosították ezeket a számadatokat 166:22:1-re. A lényeg azonban nem a pontos számokban rejlik.
Redfield felveti, hogy az óceán vize és a planktontáplálék között egy konzisztensen meglévő egyensúly húzódik. Ezen egyensúly alapján pedig felvázolható egy kémiai keretrendszer a megfelelő tápanyagokról, amelyek az egyszerű élet megjelenését biztosíthatják.
Na de hogyan függ össze az ammónia és foszfor felfedezése az Enceladuson a Redfield-aránnyal, illetve a Szaturnusz holdjának biológiai potenciáljával?
A Redfield-arány a fő irányelv az asztrobiológiai élet felfedezéséhez, különösen az óceán alapú égitesteken, mint az Európa és az Enceldaus is, írják a Santa Fe-i tanulmány szerzői. A Cassini adatait elemezve a nagy mennyiségű szervetlen foszfor tényét sikerült kimutatni. Ez egybevág korábbi elemzésekkel is, amelyekben az Enceladus vízmintáiból már több olyan alapvető elemet is azonosítottak (szén, nitrogén, hidrogén, oxigén), amelyek elengedhetetlenek az élethez.
Figyelmedbe ajánljuk! Titokzatosan mély hó borítja a Szaturnusz egyik holdját – de vajon miért?
Bár látszik, hogy az égitestnek gazdag a kémiai összetétele, a legtöbb kutatás egyedi kémiai anyagok azonosítására szorítkozik, miközben a biológiai folyamatairól és a kémiai elemek kölcsönhatásáról és újraszerveződéséről keveset tudunk. A következő lépés, hogy teljes ökoszisztémákat is sikerüljön megértenünk.
A kutatócsoport két alapvető irányt javasol a további kutatásokhoz. Az egyik, hogy a szerzők többet idézzék a meglévő irodalmat és eredményeket, hogy általánosabban használt megnevezések honosodhassanak meg a területen. A másik, hogy a kutatók ne csak a Földéhez hasonló környezetek keresésére fókuszáljanak, hanem extrémebb kémiai összetételű környezetekre is, amelyekben szintén megjelenhet az élet az Földétől eltérő módon.
