6 kegyetlen uralkodó, akinek birodalmában nem szívesen éltünk volna

II. Nabukodonozor, Babilon királya

Minden őrült király őseként tartják számon Nabukodonozort, a babiloni uralkodót, akinek története az Ószövetség Dániel könyvének egyik legérdekesebb része. A beszámoló szerint az arrogáns királyt azért sújtották őrülettel, mert nem hitt a héberek Istenében; elhagyta palotáját és a vadonban élt. Nabukodonozor őrületének bibliai története a zsidó-keresztény világban a királyi elmebetegségről alkotott kép alapjává vált.

Ez is érdekelhet: A brit király, aki VIII. Henriknél is vadabb szerelmi életet élt

Caligula, Róma császára 

Caligulát, akit kegyetlensége és őrültsége miatt még unokaöccsénél, Nerónál is kegyetlenebb és őrültebb római császárként tartanak számon, szadizmusa és különcsége tette hírhedté. Egy alkalommal például hadseregével egy két mérföld hosszú úszóhidat építtetett, hogy azon vágtázhasson végig lován. Egy másik esetben parancsot adott katonáinak, hogy „fosztogassák a tengert” azzal, hogy sisakjaikba kagylókat gyűjtenek. Magas, szőrös emberként ismert Caligula állítólag megtiltotta, hogy jelenlétében kecskékről beszéljenek, ugyanakkor arckifejezéseit is gyakran torzította, hogy jobban megijessze alattvalóit. Fényűző házat építtetett Incitatus nevű lovának, és megpróbálta kinevezni konzullá is, bár ezt nem érhette meg, mert előtte meggyilkolták.

VI. Henrik, Anglia királya

A Shakespeare által megírt háromrészes drámai ciklus központi alakja, VI. Henrik még az első születésnapja előtt lett király, de élete utolsó évtizedeit mentális betegséggel küzdve töltötte, miközben királysága francia területeket vesztett, és a Rózsák háborújának káoszába süllyedt. Soha nem volt erős vezető, és 1453-ban bekövetkezett teljes mentális összeomlása után több mint egy évig némán és közönyösen, szinte teljesen kommunikációképtelen állapotban élt. Egy ideiglenes javulást követően állapota 1456-ban ismét romlani kezdett: fásultság és egy vallásos szertartásokból álló rutin jellemezte. A yorki erők 1461-ben letaszították trónjáról, Skóciába száműzték, 1470-ben rövid időre visszahelyezték a trónra, de a következő évben ismét bebörtönözték és meggyilkolták.

XIV. Erik, Svédország királya

Nem túl gyakran hallunk a svéd monarchiáról, de ha őrületről van szó, XIV. Erik svéd király sem maradhat le a listáról. XIV. Erik agresszív külpolitikájáról és a hétéves skandináv háborúban tanúsított kegyetlenségéről volt ismert. Azonban őrült időszakai is hírhedtek voltak. Bár úgy tűnt, hogy a király egészséges, az idő előrehaladtával állapota csak rosszabbodott. 1563-ra pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a király mentálisan beteg, és sokszor erőszakos és paranoiás rohamokban tört ki.

A király egy ponton annyira téveszmés lett, hogy hazaárulás gyanújával több udvaroncát is megölette. Ezután mindenkit halálra ítélt, aki az udvarában suttogni, nevetni vagy mosolyogni merészelt. Szerinte ezek árulásnak minősültek, és arra utaltak, hogy az udvaroncok a háta mögött pletykálkodnak. 1568-ra azonban a svéd népnek elege lett. Letaszították a trónról és száműzetésbe küldték, ahol még közel tíz évig élt, mielőtt méreggel kivégezték. Ma úgy gondolják, hogy a király skizofréniában szenvedhetett, ez okozhatta hirtelen kirohanásait.

Rettegett Iván, Oroszország cárja

Oroszország első cárja, IV. Iván Moszkva hatalmát kiterjesztette a Kijevi Rusz néven ismert kelet-európai ősi föderáció területeire. Széleskörű reformokat vezetett be, központosította a közigazgatást, és létrehozta a rettegett orosz titkosrendőrség feketébe öltözött előfutárait. Iván különös örömét lelte abban, hogy kínzásokkal és szadista kivégzésekkel kényszerítette engedelmességre a nemesség tagjait. 1564-ben belefáradt az uralkodásba, és megpróbált lemondani, de egy év múlva meggyőzték, hogy térjen vissza. Ezután létrehozta saját magánbirtokát, az „opricsnyinát”, amelynek révén az orosz területek akár egyharmadát is teljes ellenőrzése alatt tartotta. 1581-ben egy dührohamban egy hegyes bottal halálra verte saját fiát és örökösét. Mindezek ellenére Iván rettenetes híre tiszteletet váltott ki, és a történelem egyik legnagyobb megbecsülésnek örvendő orosz cárjává tette őt.

Olvasd el ezt is! 11 fogásos vacsora várta a vendégeket Mátyás király és Beatrix királyné esküvőjén

III. György, Anglia királya

III. György király, akit gyakran „őrült György királynak" is emlegetnek, az amerikai gyarmatok elvesztéséről is híres. Nagy-Britannia uralkodójaként 1738-tól 1820-ig végigkísérte az amerikai forradalmat és tengerentúli földjeinek elvesztését, de talán az őrület is hozzájárult uralkodói hiányosságaiért. György király sokszor nem volt önmaga. A király rendszeresen ismételgette magát és hosszú, összefüggéstelen mondatokban fecsegett. Addig beszélt, amíg a nyál ki nem csorgott a szájából, és időnként még görcsrohamokat is kapott. Bár felmerült az is, hogy porfíriában szenvedett, viszont sok történész úgy véli, hogy György valóban őrült volt, és tünetei inkább pszichés betegségre vezethetők vissza.