A fogyasztói társadalomban számos olyan elem van, melynek innovációját és kényelmét nagymértékben alábecsüljük, vagy egyszerűen fel sem tűnik annyira természetes. De nyilvánvalóan ez nem volt mindig így. Amennyire magától értetődő, hogy minden nap fogat mosunk, a középkorról ez nem elmondható. A rossz szokások pedig az uralkodókat, így Erzsébet királynőt sem kerülte el.
Adjunk hálát!
Számos híres történelmi személyiség van, akinek szörnyű szájhigiéniája volt, ami segíthet ennek a pontnak a bizonyításában, de egyikről sincsenek olyan alapos források mint I. Erzsébet királynőről. Ezt szem előtt tartva tegyünk egy utazást a 16. századi Angliába, hogy egy kicsit közelebbről is megvizsgáljuk a történelem egyik legnevesebb uralkodóját, és bebizonyítsuk, miért kell hálát adnunk a modern fogászati technológiának minden alkalommal, amikor a fürdőszobába lépünk.
Édes gazdagság
A pénz óriási ellensége volt a fogaknak ebben az időszakban. Mégis miért? Nos, minden a cukorral kezdődött...
A cukrot először a 13. század körül jegyezték fel Angliában, és a világ különböző részeiről a kikötőkbe özönlő fűszerekhez és összetevőkhöz hasonlóan meglehetősen egzotikusnak számított. Magyarán rendkívül drága volt. Olyannyira, hogy a cukrot és más fűszereket a történelem ezen időszakában szinte önálló valutának tekintették. Mindez persze azt jelentette, hogy a cukor – illetve az, hogy valaki megengedhette magának és fogyaszthatta – a felsőbb osztályok társadalmában egyfajta státuszszimbólummá vált. Ezt szem előtt tartva magától értetődik, hogy egy olyan királynő, mint I. Erzsébet, szinte végtelen mennyiségű cukorral rendelkezett, és korlátlanul hozzá is férhetett. Egy ünnepséget rendezni és édességeket tenni az étkezőasztalra olyan volt, mintha Erzsébet királynő összes értékét, ékszerét az asztalra tennénk, majd néznénk, ahogy megeszik őket. Akkoriban a cukor mindent jelentett, az uralkodónő pedig nem vonta meg magától. Egyfolytában édes finomságokat evett.
A fogai azonban ebből kifolyólag elképesztően rossz állapotba kerültek. És az sem segített, hogy úgy gondolták, a drága dolgok egészségesek.
Ezt a krémet a Tudor-dinasztia idején a gazdagok használták a fogak fényesítésére, ami (bár fáj leírni) cukorból (!!!) készült. A gazdagok tehát nemcsak annyi cukrot fogyasztottak, amennyit csak lehetett, hanem a fogaikat is ezzel mosták. Erzsébet királynő rajongott a Tudor-fogkrémért, és ragaszkodott a használatához. Így nem csoda, hogy fogai már egészen korán elkezdtek szuvasodni. Mire az pedig az ötvenes évei elején járt, a fogai szinte mind elfeketedtek és kihullottak.
