A 19. században egyre súlyosabb válságba került a Csing-dinasztia több évszázados uralma Kínában. Az első ópiumháborúban (1839–1842) elszenvedett vereség után a birodalom jelentős kereskedelmi engedményekre kényszerült, 1851-ben pedig kitört a tajpingfelkelés, amely hosszú évekre polgárháborúba sodorta az országot.
Az 1835-ben született Ce-hszit 1852-ben, tizenhat évesen választották be Hszien-feng császár ágyasai közé. A palotában kezdetben alacsony rangot viselt, négy évvel később azonban életet adott az uralkodó egyetlen életben maradt fiának. A gyermek születése jelentősen megnövelte a fiatal nő tekintélyét, hiszen a császári családban rendkívüli jelentősége volt a fiúörökösnek. Hamarosan magasabb rangot kapott, és egyre nagyobb szerepet vállalt az udvari ügyekben.
1861-ben Hszien-feng császár meghalt, a trónt pedig ötéves fia, a későbbi Tung-cse császár örökölte. Az elhunyt uralkodó nyolc főből álló régensi tanácsot nevezett ki, amelynek a gyermek nagykorúságáig kellett volna kormányoznia. Ce-hszi azonban nem akarta átengedni az irányítást. Szövetségre lépett az özvegy császárnéval, Ce-annal és az uralkodó egyik testvérével, Kung herceggel. Közösen megszervezték az 1861 novemberében végrehajtott palotai puccsot, amelynek során eltávolították a kijelölt régenseket. Több vezetőt kivégeztek.
Irányítása alatt megkezdődött a hadsereg és az ipar korszerűsítése, valamint nyugati technológiák átvétele. A változások azonban lassan haladtak, és számos kérdésben maga az anyacsászárné is akadályozta a további reformokat.
1875-ben Ce-hszi fia fiúörökös nélkül halt meg, ezért az anyacsászárné a mindössze hároméves Kuang-hszüt emelte trónra. A gyermek uralkodó mellett továbbra is ő gyakorolta a tényleges hatalmat. Amikor Kuang-hszü felnőtt, megpróbálta átalakítani a birodalom működését. Az 1898-ban elindított, száznapos reformként ismert program a közigazgatás, az oktatás és a hadsereg modernizálását célozta. Ce-hszi azonban puccsal megállította az intézkedéseket, a császárt házi őrizetbe helyeztette, több támogatóját pedig kivégeztette.
Két évvel később Ce-hszi a külföldi befolyás ellen fellépő bokszerfelkelők mellé állt. A döntés súlyos következményekkel járt, 1900-ban nyolc ország szövetséges hadereje elfoglalta Pekinget, az udvar pedig menekülni kényszerült. A vereséget követően Kínának jelentős jóvátételt kellett fizetnie, az anyacsászárné pedig újabb reformokba kezdett. Átalakították az oktatási rendszert és a közigazgatást, valamint megkezdték az alkotmányos monarchia bevezetésének előkészítését.
Ce-hszi 1908. november 15-én, 72 éves korában halt meg, mindössze egy nappal Kuang-hszü császár után. Az uralkodó halálát későbbi vizsgálatok szerint arzénmérgezés okozta, ám máig nem bizonyított, hogy az anyacsászárnénak köze volt a megöléséhez. A trónt az általa kijelölt, mindössze kétéves Pu Ji örökölte, aki Kína utolsó császára lett. Három évvel később az 1911-es forradalom véget vetett a Csing-dinasztia több mint két és fél évszázados uralmának.
Olvasd el ezt is!