pictures from History / Contributor / Getty Images
augusztus 02., 2026  ●  Tudomány
Hamu és Gyémánt

Gyerekként kasztrálták őket, hogy a kínai császárt szolgálják

A Tiltott Város belső udvarában évszázadokon át olyan világ működött, ahová alkonyat után az uralkodón kívül egyetlen ép férfi sem léphetett be. A katonáknak, hivatalnokoknak, sőt még a császár férfi rokonainak is távozniuk kellett, a szabály megszegéséért pedig halál járhatott. Egyetlen kivétel akadt: az eunuchok, akik testük egy részéről lemondva kaptak bebocsátást az uralkodó lakhelyére.

A kasztrált férfiak alkalmazása jóval korábbra vezethető vissza, mint a 15. században felépült Tiltott Város. A császári udvar azért alkalmazta őket, mert nem lehetett gyermekük, így elvileg nem veszélyeztethették az uralkodói vérvonalat, és saját dinasztiát sem alapíthattak. Őrizték a császár feleségeit és ágyasait, felügyelték a lehetséges örökösök nevelését, közben a palota mindennapi működésének jelentős részét is ők tartották kézben.

A császári szolgálat sokak számára az egyetlen kitörési lehetőséget jelentette. Szegény családok fiai vállalták a veszélyes beavatkozást a biztos megélhetés reményében, mások hadifogolyként vagy idegen államok ajándékaként kerültek az udvarba.

A gyakran gyermekkorban végzett kasztráció azonban rendkívüli fájdalommal és magas halálozási kockázattal járt. Akik túlélték, életük végéig viselték testi és lelki következményeit, miközben a családi élet lehetőségétől és személyes szabadságuktól is megfosztották őket.
A Tiltott Város, Peking, Kína
Fotó: michaelknoebl / Shutterstock
A legfőbb bizalmasok

Nélkülözhetetlennek számítottak, hiszen amellett, hogy ők gondoskodtak a császár kényelméről és az udvar rendben tartásáról, idővel egyre több, a birodalom egészét érintő feladatot is kaphattak. Néhányuk ezáltal olyan közel került az uralkodóhoz, hogy befolyásuk a legmagasabb rangú miniszterekével vetekedett. Titkos küldetésekben, hírszerzésben és akár az öröklés kérdéseiben is szerepet játszhattak.

Ez a hatalom azonban veszélyes volt. A konfuciánus hivatalnokok gyanakvással figyelték őket, gyakran kapzsi, manipulatív alakokként ábrázolták az eunuchokat, akik az uralkodó titkait saját érdekükben használják fel. Ha a császár hibázott, vagy egy politikai döntés rosszul sült el, sokszor rajtuk csattant az ostorA palota zárt világában egyes eunuchok szolgálónőkkel alakítottak ki érzelmi kapcsolatot.

Ezeket a társulásokat „vegetáriánus házasságoknak” nevezték: testi kapcsolat helyett kölcsönös gondoskodást és valamiféle családpótlékot jelentettek két olyan ember között, akiknek életéről minden fontos döntést mások hoztak meg.

A Csing-dinasztia hanyatlásával az eunuchok száma is csökkenni kezdett, ám a 20. század elején még körülbelül kétezren szolgáltak a Tiltott Városban. 1923-ban mintegy 1400 eunuchot űztek ki a palotából, és csak egy kisebb csoport maradhatott. Egy évvel később Pujit és megmaradt udvartartását is kiköltöztették a Tiltott Városból. Az utolsó ismert császári eunuch, Szun Jaoting 1996 decemberében halt meg. Vele végleg eltűnt egy világ, amelyben a hatalom közelségéért sokan a saját testükkel fizettek.

Az eunuchok egyébként nem csupán a Kínai Birodalomban voltak jelen: az ókori Közel-Kelettől Bizáncon át az Oszmán Birodalomig számos uralkodói udvarban alkalmazták őket.

Nyitókép: Festmény Csuan-hszü császárról és szolgálóiról / pictures from History / Contributor / Getty Images

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!