Évszázadokon át a királyok és császárok itala volt, ma már a nyár egyik legolcsóbb kedvence

Az első jégkásához hasonló italok nyomai már az ókori Kínában megjelentek, Kr. e. 200 körül. A korabeli feljegyzések szerint a kínaiak a forró nyári napokon gyakran havat kevertek el gyümölcslevekben vagy mézben – ezzel megalkotva a jégkása egyfajta ősét. Mivel a jég beszerzése és tárolása egyaránt nehézkes volt, ezt az édességet főleg az uralkodóház tagjainak készítették.

Néhány száz évvel később Perzsiában, a mai Irán területén, megoldották a jégtárolás problémáját, ráadásul egy forradalmi módszerrel: a „yakhchal” nevű rendszer föld alá süllyesztett jégtárolókamrákból állt, melyeket vastag, hőszigetelő falakkal láttak el. Ezek a tárolók a hideg téli levegőt összegyűjtötték, nyáron pedig védték a jeget a hőségtől. Ünnepi alkalmakkor innen egész jégtömböket emeltek ki, és fadarabokkal törték szét őket, hogy apró pelyhek legyenek. A jeget ezután édes szirupokkal ízesítették, így egy frissítő ital jött létre, hasonlóan a mai jégkásához – derül ki a Vince cikkéből.

Hasonló élvezeteket kerestek az ókori Rómában is: a jégkása egyik legismertebb rajongója nem más volt, mint Néró, a hírhedt császár. A forró hónapokban gyakran küldte embereit a hegyekbe, hogy havat gyűjtsenek, amit aztán összezúztak és mézzel, valamint gyümölcsökkel tarkítottak. A jéghideg édesség hamar kedvenccé vált a római lakosság körében, főleg nyáron.

A mai jégkása kialakulása azonban egészen a 20. század közepéig váratott magára – a hűtési technológia fejlődése volt az, ami forradalmasította a jéghez való hozzáférést. Bár már a 18. századi ipari forradalom alatt is sokat javult ez a terület, a jégkása ma ismert formáját az 1950-es évek Amerikájának köszönhetjük. Omar Knedlik, egy Dairy Queen üzlet tulajdonosa – mivel nem volt hűtőberendezése – üdítőitalait félig lefagyasztva kínálta. A vásárlók azonnal megkedvelték az így kialakult félig fagyott italt, így Knedlik elhatározta, hogy létrehoz egy gépet, amely pontosan ezt az állagot tudja előállítani – így született meg a jégkását készítő gép.

A jégkása a világ számos pontján fontos része a gasztronómiának – Japánban például a „kakigori” néven ismert italt fogyasztják a nyári fesztiválokon, különböző édes szirupokkal gazdagítva. Olaszországban a hagyományos fagyasztott desszertet granita néven ismerik – ez egyébként a fagylalt elődje is. Indiában és Dél-Ázsia egyes területein a jeges finomságok saját változatát „golas” vagy „chuskis” néven kínálják az utcai árusok – ezek golyóvá zúzott jégből állnak, amiket ízesített szirupokba mártanak. Hazánkban is nagy kedvenc a hűsítő nyári finomság, a magyar árusok előszeretettel kísérleteznek a különböző ízekkel.  

Ma már persze sokan kísérleteznek a jégkásával – mi legutóbb egy otthon is könnyen elkészíthető változatot hoztunk, melyet itt érhettek el, ha máris kedvet kaptatok hozzá.