Az 1800-as évek második felében Európa jelentős átalakuláson ment keresztül. Az iparosodás új lendületet adott a műszaki fejlődésnek, a vasúthálózat terjeszkedése pedig alapjaiban változtatta meg a közlekedést. Bár az országutakon lovas kocsikkal jártak, a mérnökök már a belső égésű motorok fejlesztésén dolgoztak. A Mercedes-Benz márkanevet ma a luxussal, a precíz mérnöki munkával és a kifinomult technikával társítjuk. Akkoriban még kockázatosnak számított pénzt fektetni Carl Benz vállalkozásába.
Bár Benz szeretett volna motorral hajtott járművekkel foglalkozni, mannheimi gépipari műhelye súlyos anyagi gondokkal küzdött, fennmaradása pedig egyre bizonytalanabbá vált. Végül menyasszonya, a tehetős családból származó Bertha Ringer segítette ki, akivel 1869-ben ismerkedett meg. Ringer maga is élénken érdeklődött a technikai újítások iránt, és annyira hitt vőlegénye elképzeléseiben, hogy még az esküvőjük előtt saját hozományából mentette meg a műhelyt. Ezzel kockára tette a közös jövőjük anyagi biztonságát.
A pár 1872-ben házasodott össze, Bertha Benz pedig a következő években férje műszaki kísérleteiből is kivette a részét: segített a gyújtóberendezés tekercseinek elkészítésében, és ötleteivel is hozzájárult a fejlesztésekhez. A kitartó munka 1879 szilveszterén hozta meg gyümölcsét, amikor először sikerült beindítaniuk a kétütemű benzinmotort.

A szabadalom önmagában kevés volt ahhoz, hogy az emberek megbízzanak az automobilban. A hangos, szokatlan külsejű járműtől sokan féltek, mások nevetséges hóbortnak tartották, ezért Bertha elhatározta, hogy maga győzi meg a kétkedőket. Egy sikeres, hosszabb autóúttal akarta bizonyítani, hogy férje találmánya a mindennapi közlekedésben is megállja a helyét. 1888 augusztusában két fiával, a 15 éves Eugennel és a 13 éves Richarddal készült meglátogatni a Pforzheimben élő édesanyját. A több mint száz kilométeres utat Mannheimből autóval akarták megtenni. Mai szemmel nézve az utazás ügyes marketingfogás volt, ám hatalmas kockázattal is járt: az autónak korábban soha nem kellett ekkora távolságot teljesítenie. A család a Patent-Motorwagen harmadik, továbbfejlesztett változatát használta.
Mivel Bertha attól tartott, hogy férje lebeszélné az utazásról, ezért fiaival hajnalban, csendben tolta ki az autót a műhelyből, a motort pedig csak a háztól távolabb indították be, hogy ne ébresszék fel a férfit. Persze az indulás csak a könnyebbik rész volt, a többnyire burkolatlan országutakon ugyanis az automobil nagy feltűnést keltett, a járókelők megbámulták a szokatlan szerkezetet, néhány ló pedig megriadt a motor zajától. Közben fogyni kezdett az üzemanyag, benzinkutak azonban még nem léteztek. Az autó ligroinnal, egy kőolajpárlattal működött, amelyet akkoriban elsősorban tisztítószerként használtak, és gyógyszertárakban lehetett megvásárolni. Benzék ezért a badeni Wiesloch egyik patikájában vásároltak belőle. A városban ma szobor őrzi Bertha Benz látogatásának emlékét, a gyógyszertárat pedig a világ első benzinkútjaként tartják számon.

A műszaki hibák elhárításához már nagyobb leleményességre volt szükség. Amikor az üzemanyag-vezeték eltömődött, Bertha elővette a kalaptűjét, és azzal piszkálta ki a dugulást. Később a gyújtás egyik vezetékének szigetelése is megsérült, amit alkatrészek hiányában a harisnyakötőjével pótolt. A hűtéshez ráadásul sok víz kellett, amit útközben kutaknál és fogadóknál szereztek be. A meredekebb emelkedőkön a motor már nem bírta a terhelést, így időnként ki kellett szállniuk, és saját erőből feltolniuk az autót.
Tizenkét óránál is több telt el, mire a család Pforzheim közelébe ért. Bertha későbbi visszaemlékezése szerint addigra annyira belepte őket a por, hogy megvárták a sötétedést, és csak azután hajtottak be a városba. Férjét táviratban értesítette, hogy mindhárman épségben célba értek. Édesanyját ugyan nem találták otthon, a többi rokon viszont lelkesen fogadta az automobilt. Eugen a következő három napban sorra vitte őket tesztkörökre.
A sikeres próbaút a jármű műszaki hiányosságait is feltárta, Bertha például az emelkedőkön szerzett tapasztalatok alapján egy alacsonyabb sebességfokozat bevezetését javasolta férjének, hogy legközelebb ne kelljen feltolni az autót a meredekebb szakaszokon.
Hiába az ügyes marketingtrükk, a vásárlók nem tolongtak az automobilért. Bár az 1888-as müncheni gépkiállításon nagy aranyéremmel jutalmazták, és az újságok is lelkesen írtak róla, ott egyetlen példányt sem sikerült eladni. Az egy évvel későbbi párizsi világkiállítás sem hozta meg a remélt üzleti sikert. Az áttörésre végül 1894-ig kellett várni, amikor bemutatták az immár négykerekű Benz Velót. A modellcsaládból mintegy 1200 példány készült, ami hatalmas eredménynek számított.

Bertha Benz még megérte, hogy az egykor bizalmatlanul fogadott automobil a mindennapi közlekedés részévé váljon. Úttörő szerepét élete végén is elismerték: 1944. május 3-án, a 95. születésnapján a karlsruhei műszaki főiskola, ahol egykor férje is tanult, kitüntetésben részesítette. Alig két nappal később hunyt el. Carl Benz évtizedekkel korábban, az emlékirataiban maga is elismerte, mennyit köszönhetett feleségének.
Olvasd el ezt is!
