Az ókori görög társadalomban a várandóssággal és a szüléssel kapcsolatos feladatokat elsősorban bábák végezték. Gyakorlati tudásuk jelentős volt, az orvosi ismeretek magasabb presztízsűnek tekintett területeit azonban főként férfiak uralták. A női gyógyítók jelenléte ennek ellenére dokumentálható. A Kr. e. 4. századból fennmaradt athéni sírfelirat például Phanostratét bábaként és orvosként nevezi meg. Ugyanerre az időszakra helyezték később Agnodiké alakját is, akinek történeti létezését ma sem lehet biztosan igazolni. A róla fennmaradt beszámoló évszázadokkal később, Hyginus római szerző művében jelent meg.
A történet szerint Agnodiké férfiruhát öltött, levágta a haját, majd orvosi képzésbe kezdett. Tanítójaként Héróphiloszt említik, aki valóban létező görög orvos volt, és főként Alexandriában dolgozott a Kr. e. 4. és 3. század fordulóján. A fiatal nő később Athénban kezdett gyógyítani.
Női páciensei eleinte férfinak hitték Agnodikét, ezért vonakodtak attól, hogy rábízzák magukat. A gyógyító négyszemközt több betegének is elárulta, hogy valójában nő, így egyre többen fordultak hozzá. Férfi kollégái erről nem tudtak, ezért a növekvő betegkört látva arra gyanakodtak, hogy Agnodiké visszaél a nőkkel kialakított kapcsolatával.
Ezzel tisztázta magát a nőkkel szembeni visszaélés vádja alól, ugyanakkor újabb problémával szembesült, mivel nőként nem gyakorolhatott volna orvosi hivatást. Athéni nők egy csoportja ekkor kiállt mellette, és végül elérték, hogy Agnodiké folytathassa munkáját.
Agnodiké alakja később a női gyógyítás egyik legismertebb alakjává vált. Nevéhez ma elsősorban annak emléke kapcsolódik, hogy az ókori világban a nők számára az orvosi tudás megszerzése és gyakorlása sokkal szűkebb keretek között volt lehetséges, mint a férfiaknak.
.jpg){kind=link}
Olvasd el ezt is!