Arany János mentális betegségben szenvedett, a nagy költőt ugyanis megviselte a szabadságharc.
Arany János 204 éve született Nagyszalontán, Romániában. Arany a magyar költészet kiemelkedő alakja, ám azt kevesen tudják róla, hogy depressziós volt.
A költő igen szegény családból származott. Tanító volt, festett, majd színésznek állt, ezután aljegyző lett, majd gimnáziumi rektor. 65 évet élt, ezalatt rengeteg viszontagsággal találkozott, melyeknek hangot is adott költészetében. Versei ma is érvényesek, üzenetet hordoznak az utókornak.
Petőfi barátságát és a sikert az 1847-es Toldi hozta el számára. Az 1848-49-es szabadságharc alatt bontakozott ki a legjobban, mint író, ám ez az időszak nagyon megviselte őt.
Depressziója az önkényuralom alatt kínozta Aranyt, ez nyomon követhető írásaiban. Petőfi halála és a szabadságharc bukása vezethettek mentális betegségéhez, melynek hangulata fellelhető A lantos, a Letészem a lantot, a Fiamnak, A honvéd özvegye című verseiben.
Az 1850-es második felében a költő életre kelt, ekkor születtek Zách Klára, Szondi két apródja, és a leghíresebb, A walesi bárdok balladái.
1860-ban költészete feléledt, ekkor írta Széchenyi emlékezetét, majd a Rendületlenült és a Magánybant. 1865-ben az Akadémia titkárává választották. Ezután lánya halála miatt hallgatásba burkolózott.
Élete utolsó évtizedében írta meg utolsó versciklusát, az Őszikéket a Margitszigeten. Arany János 1882. október 22-én halt meg Budapesten.
(Forrás: Múlt-kor)
