Így szórakoztatta egymást Kosztolányi és Karinthy

A levelezés fénykorában még sokszor a legszorosabb barátságok is papíron, pennával születtek. Hetente jelentkező sorozatunkban nagy íróbarátságokat idézünk fel. Most megmutatjuk, hogy ugratta egymást (stílusosan) Kosztolányi és Karinthy.


Megtépázott írói hírnév

Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes életre szóló barátságáról legendák szólnak. Pontosan ismerték egymás erényeit és hibáit, s ez utóbbira gyakran vaskos ugratásokkal hívták fel egymás figyelmét. Karinthy egy alkalommal autogramkérő gyerekeket küldött az írói hírnevére igencsak hiú barátjára.

A költő büszkén írta alá az orra alá tolt papírosokat, csak azon csodálkozott, miért kér egy-egy gyerek több autogramot is. „Mondd, fiam, mire kell neked négy aláírás?" – kérdezte egyiküktől. „Tetszik tudni – hangzott az előre bemagoltatott válasz –, ötven Kosztolányiért kapok egy Karinthyt."

Amikor Karinthy társaságban arról panaszkodott, hogy a rengeteg rajongótól nincs nyugta, másnap egy audienciáért esengő rajongói levelet kézbesített a posta Grätzer Józsefnek, az író titkárának. A levélben tolmácsolt felkérést Kosztolányi később egy Karinthyhoz címzett költemény versfőibe is belerejtette.

Levél a Főtitkárságnak

Budapest, 1926. I. 12.

Igen tisztelt titkár uram, bocsánatot kell kérnem öntől, hogy mint ismeretlen zavarom s egy számomra nagyon fontos és sürgős ügyben kérem jóindulatát és hathatós közbenjárását, melynek – egy pillanatra sem kétkedem – bizonyára foganatja lesz. Teljes tisztelettel kérem Önt, legyen szíves a Mesternél nekem egy magánkihallgatást kieszközölni, hogy személyesen előadhassam kérésemet. A nap, vagy éjszaka bármely órája megfelelő lenne, föltéve, hogy a Mestert nem zavarnám túlságosan valamely hosszabb lélegzetű irodalmi munkája megalkotása közben. Minthogy ezt a súlyos felelősséget az irodalom ítélőszéke előtt semmikép sem akarnám magamra venni, önhöz fordulok.

Az audencia egyetlen tárgya:
Seggemnek Karinthy Mester által való azonnali kinyalása.

Gyors és remélhetőleg kedvező válaszát várva vagyok kedves és nagyrabecsült Főtitkár uramnak alázatos és mindig kész híve:

Kosztolányi Dezső

Cikksorozatunk előző részében Petőfi Sándor és Jókai Mór hullámzó barátságáról számoltunk be egy levél kapcsán. A sorozat második részében pedig Arany János és Tompa Mihály sírig tartó barátságába adtunk betekintést.

A teljes cikk a Hamu és Gyémánt magazin 2017. nyári lapszámában jelent meg.

Szerző: Nyáry Krisztián

A figyelmetekbe ajánljuk