Így kezdődött Arany és Tompa barátsága

Arany Jánost Petőfi Sándoron kívül a halk szavú Tompa Mihályhoz fűzte szoros barátság. Sokáig ők sem találkoztak személyesen, csak leveleztek. Már évek óta sűrűn váltották egymással hol humoros, hol szomorúan őszinte leveleiket, amikor Tompa 1852 februárjában eldöntötte, hogy személyesen is felkeresi barátját, aki ekkor a nagykőrösi gimnázium tanára volt.

Ismeretlenül toppant be Aranyékhoz azzal, hogy szeretne élő költőt látni, merthogy ő maga is irkál versezeteket. „Ha a tanár úrnak van ideje, fel is olvasna belőlük néhányat" – tette hozzá, s azzal le is ült a konyhaszékre, és elővett egy vastag kötet papírt. Arany annyira kétségbeesett arcot vágott, miközben azon töprengett, hogyan szabadulhatna meg a hívatlan fűzfapoétától, hogy a vendég elnevette magát, és bemutatkozott. Életre szóló barátok lettek.

Évekkel később a nagybeteg Tompa Mihály még halálos ágyán is írt egy utolsó üzenetet Aranyhoz, és úgy rendelkezett, hogy azt halála órájában adják postára. Arany másnap, 1868. július 31-én kapta meg elhunyt barátja rövid levelét.

Búcsúüzenet

Kedves Jánosom!

Lelkemnek híven s végig szeretett barátja. Végórámban, az élet határánál, visszatekintve életemre: magas nemes lelkednek vonzalma, barátsága meghat. Fogadd, búcsúra, lankadó jobbomat! Kedveseiddel, mind négyeteket értve, legyen rajtad Isten áldása! Kifáradtam, pihenek. A lélek él: találkozunk! Ajánlom enyéimet!

Hanva, 1868. júlis 30.
Végig híven szerető barátod,
Tompa