Milyen érzéseket válthat ki egy kortárs táncelőadás? Mi a különbség előadóművészet és alkotóművészet közt? A Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámába készülő interjú mellett pár rövidebb kérdést is feltettünk a magyar táncművésznek.


Idén harminc éves a Frenák Pál Társulat – mit jelent számodra ez a mérföldkő?

Nem igazán változott semmi. Ugyanúgy felkelek minden reggel, ugyanúgy elindulok a jövőbe. Nem kapaszkodom semmibe és senkibe. Eltelt harminc év, mióta megalapítottam a társulatot, de továbbra is sok a lehetőség, számos további elképzelésem és ötletem van. Negyven éve vagyok a művészi pályán – úgyhogy ez az év duplán jubileum –, de észre sem veszem, hogy ennyi idő telt el. Nem bántam meg semmit, és nem látok semmit máshogy, inkább többet látok meg bizonyos dolgokból. A darabokkal letettem valamit az asztalra. Mindez a lenyomat biztosítja ma azt, hogy teljességben megéljem a jelenemet, ne kelljen kutatnom a múltamban, bizonyos sikerekbe vagy bukásokba kapaszkodnom, hanem szabad legyek. Szabad vagyok minden téren: nem befolyásolnak a kritikusok, nem függök senkitől. A művészi-alkotási szféra bennem van – mint a növény, ami a sziklából is ki tud nőni.

A Fren\u00e1k P\u00e1l T\u00e1rsulat t\u00e1ncosair\u00f3l 2009-ben k\u00e9sz\u00fclt k\u00e9p az Arany J\u00e1nos utcai metr\u00f3meg\u00e1ll\u00f3ban A Frenák Pál Társulat táncosairól 2009-ben készült kép az Arany János utcai metrómegállóbanFotó: Hamu és Gyémánt

Mi az a három érzés, amit jó, ha kivált egy kortárs tánc előadás?

Szerintem elég egy érzés is: hogy elfelejtsem, hogy ott vagyok. Hogy egy kis időre megszűnjön Frenák Pál létezni, átadhassam magam annak, ami a színpadon történik. Bármivel lehet ilyen szinten rezonálni: a tartalommal, a látvánnyal, a művészekkel. Sőt, az is előfordulhat, hogy egy ember, aki a színpadon csodálatot vált ki belőlem, a kulisszák mögött csalódást okoz.

És mi a helyzet akkor, amikor te vagy a színpadon?

Egy fellépésnél akkor érzem, hogy valami nagy dolog történik, ha utólag nem emlékszem semmire. A közönség tapsol, de én semmit nem érzékelek belőle.

Mi a legfontosabb különbség az előadóművészet és az alkotóművészet közt? Egy koreográfia megalkotása mennyiben más művészi tevékenység számodra, mint az előadása?

Amikor én „csak" táncművész voltam, sosem éreztem a globális átgondolás lehetőségét. Az előadóművész (jelen esetben a táncművész) egy irányvonalon belül fogalmaz meg valamit. Az alkotóművész (a koreográfus) a térben is gondolkozik, egy átfogó koncepciót hoz létre, egy lelkiséget és egy életfilozófiát próbál átadni, reflektál a jelen korra, miközben átjárja a múlt és a jövő perspektívája is. Én a térformákban sok mindent megváltoztatok, a vertikális, horizontális sík nálam elveszti a mivoltát: a táncosok fejjel lefelé lógnak, csúszkálnak, ugrálnak.

Hogy viszonyulsz a táncosaidhoz, és ők mit tanulnak tőled?

Az alkotóművész egy univerzálisabb szférában mozog, az előadóművész viszont pozíciójánál fogva egy csillag. Én azt próbálom elmagyarázni a táncosaimnak, hogy attól hogy ő egy csillag, ne redukálja le magát egyetlen konkrét csillaggá, hiszen bármelyik csillag lehet az univerzumban. Az egyetlen csillagok könnyen hullócsillaggá válnak, és ők általában el is mennek tőlem. Egy táncosnak felül kell emelkednie az egóján, egy művész nem ragadhat bele saját magába, túl kell lépnie a határain. A táncosaim gyűlölnek és imádnak egyszerre: én vagyok az angyali ördög számukra, mivel kimozdítom őket a megszokott léthelyzetükből. Ők próbálnak belekapaszkodni valamibe, én viszont kivágom a gyökereket.

Fren\u00e1k P\u00e1l tan\u00edt\u00e1s k\u00f6zben Frenák Pál tanítás közbenFotó: frenak.hu

A művészet sok esetben terápia. Franciaországban táncrehabilitációs programot fejlesztettél ki mozgássérült gyermekeknek. Hogy gyógyít, segít az ő esetükben a művészet?

Sokat dolgoztam mozgássérültekkel, látássérültekkel, autista gyerekekkel, siketekkel és nagyothallókkal. A cél mindig az volt, hogy a lehetetlennek tűnő helyzetekben is megtaláljuk a lehetségeset: mi az, ami megvalósítható. Ami biztos, hogy én sokkal többet tanultam tőlük, mint amennyit képes voltam nekik adni.

Mivel érvelnél valakinek, aki még soha nem járt kortárs tánc előadáson, hogy ne hagyja ki ezt az élményt?

Kortárs tánc és kortárs tánc közt is nagy különbség van. Fontos, hogy mindenki válassza meg, hogy hova megy. Lehet, hogy ha olyan darabra jut el elsőként, ami nem neki való, akkor soha többet nem próbálkozik újra. Ha valaki nyitottságot és őszinteséget szeretne fellelni egy kreatív alkotásban, abban az esetben tudom ajánlani a saját előadásainkat.

Ha egyszer véget ér a koronavírus-járvány, vajon visszatér a kulturális élet a régi kerékvágásba, vagy semmi nem lesz már ugyanolyan?

Ugyanolyan már nem lehet semmi. Nem tudjuk még, milyen következményei lesznek a járványnak. Az igazi művészet esetében van remény az új forrásokra, újszerű megközelítésekre, új impulzusokra, az építkezésre. Ha globálisan nézzük, akkor az embereknek talpra kell állniuk, a művészeknek pedig meg kell nézniük, hogy milyen új szférában képesek alkotni.

Nagyvárosi Táncosok: Frenák Pál társulata www.youtube.com

Hosszabb interjúnkat Frenák Pállal megtalálod a Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámában, ahol a táncművésszel többek közt arról beszélgettünk, hogy mit adhat a tánc az embereknek, hogyan mozdítják ki a közönséget a közönyösségből a táncelőadásai, és azt is elárulta nekünk, hogy szerinte mi lenne a világgal tánc nélkül.

A magazin aktuális lapszáma megvásárolható a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadótól és digitális változatban is beszerezhető.

Szerző: Szakszon Réka

Friss

A koronavírus karrierutunkat is befolyásolja

A koronavírus-járvány sok embert hagyott részmunkaidős, csökkentett óraszámú munkában, de olyan is volt akiket elbocsájtottak. Vajon hogyan tudjuk hasznunkra fordítani azt a munkát, ami nem igazán ránk szabott?

TOVÁBB OLVASOM ÖSSZEOMLÁS

A figyelmetekbe ajánljuk