1912. április 10-én a Titanic elindult Southamptonból első útjára, úti célja New York volt. A fedélzeten utazók között ott volt a 23 éves Frank Winnold Prentice is, aki raktári alkalmazottként dolgozott a Titanicot üzemeltető brit White Star Line-nál. Április 14-én késő este a kabinjában tartózkodott, amikor a hajó jéghegynek ütközött az Atlanti-óceán északi részén.
Prentice nem érzett nagy erejű becsapódást. Arra lett figyelmes, hogy a hajó hirtelen megállt, ezért kiment megnézni, mi történt. Az ég tiszta volt, a tenger szinte mozdulatlan, a fedélzet egyik részén azonban jégdarabokat látott. Ekkor még ő sem tudhatta, hogy a hajó oldalán a vízvonal alatt keletkezett sérülések végzetesek.
Rövidesen megkezdődött a mentőcsónakok előkészítése. Prentice segített az utasoknak, majd több társával a raktárba küldték, hogy élelmet vigyenek a csónakokhoz. Mire visszaértek, a fedélzet megtelt emberekkel, a Titanic pedig süllyedni kezdett.
Mentés közben találkozott Virginia Estelle Clarkkal, aki férjével együtt nászútról tartott haza. A fiatal nőnek nehézséget okozott a mentőmellény felvétele, ezért Prentice segített neki, majd arra biztatta, hogy szálljon be az egyik csónakba. Clark nem akarta otthagyni a férjét, végül azonban elfoglalta helyét a 4-es mentőcsónakban.
Prentice ekkor még a Titanicon maradt. Amikor már úgy érezte, mindent megtett, amit tudott, a tathoz ment. A hajó orra addigra mélyen a vízbe merült, a hátsó része pedig egyre magasabbra emelkedett. A fedélzeten elmozduló tárgyak óriási zajjal zuhantak a hajó belseje felé. Végül úgy döntött, nincs tovább mire várnia. Mentőmellényben leugrott a magasból, és szerencséjére sem a hajótestnek, sem a vízen úszó roncsoknak nem csapódott neki. Amikor felbukkant, körülötte emberek és holttestek sodródtak, mögötte pedig még látta a Titanic vízből kiemelkedő tatját és hajócsavarjait.
A tengervíz hőmérséklete fagypont alatt volt, így Prentice gyorsan áthűlt. Évtizedekkel később úgy emlékezett, nagyjából húsz percet tölthetett a vízben, miközben egyre kevésbé érezte a testét. Végül sikerült elérnie a 4-es mentőcsónakot, amelynek utasai kihúzták az óceánból. A csónakban váratlanul ismerős arcot látott. Mellette ült Virginia Estelle Clark, akinek korábban segített felvenni a mentőmellényét. A fiatal nő ruhával takarta be az átfagyott Prentice-t, aki később úgy vélte, ezzel akár az életét is megmenthette. Clark férje nem élte túl a katasztrófát.
Prentice-nél megmaradt az aznap éjjel viselt zsebórája is. A szerkezet a vízbe kerülés után leállt, mutatói 2 óra 20 percet jeleztek, vagyis a Titanic elsüllyedésének időpontját. A katasztrófa után tovább dolgozott hajókon, majd az első világháborúban is szolgált. Hatvanhét évvel a Titanic elsüllyedése után, egy 1979-es interjúban részletesen felidézte az éjszakát.
Frank Winnold Prentice 1982-ben, 93 éves korában halt meg. A Titanic legénységének utolsó életben maradt tagjai közé tartozott.
Olvasd el ezt is!