Zheng Yi Sao (akit később Ching Shih néven is emlegettek) 1775 körül született a dél-kínai Kuangtung tartományban. Fiatalkoráról kevés hiteles információ maradt fenn, egyes beszámolók szerint egy úszó bordélyházban dolgozhatott, mielőtt 1801-ben feleségül ment Zheng Yi kalózkapitányhoz. Zheng Yi Sao már a házasság elején világossá tette, hogy nem csupán a kalózkapitány felesége akar lenni. Részesedést kért férje flottájából, majd rövid időn belül maga is bekapcsolódott annak irányításába.
A térségben ekkor több nagyobb kalózflotta működött, amelyek a zsákmányért és a hatalomért gyakran egymással is harcoltak. Zheng Yi és felesége felismerték, hogy az összefogással sokkal több mindent elérhetnének, ezért tárgyalni kezdtek a rivális kapitányokkal. Ennek eredményeként 1805-ben hat nagy flotta szövetséget kötött egymással. Mindegyik flotta saját színű zászló alatt hajózott, a legerősebb közülük pedig Zheng Yi Vörös Zászlós Flottája volt.
Zheng Yi 1807-ben váratlanul meghalt, ami könnyen szétszakíthatta volna az addig felépített szövetséget. Özvegye azonban gyorsan biztosította saját helyét a vezetésben. Szövetségre lépett férje fogadott fiával és kijelölt örökösével, Cheung Po Tsai-jal, aki hivatalosan a Vörös Zászlós Flotta élére került, a fontos döntésekben azonban Zheng Yi Sao szava volt meghatározó. Idővel szerelmi kapcsolat is kialakult közöttük.
A kalózszövetség ezután tovább erősödött. 1808-ban súlyos vereségeket mértek a kínai tartományi flottára, és megnyílt előttük a stratégiai jelentőségű Gyöngy-folyó vidéke is. A következő évben falvakat és városokat támadtak meg, hajókat zsákmányoltak, foglyokat ejtettek, és hatalmas terület hajóforgalmát tartották ellenőrzésük alatt.
Egy fogságba esett brit tengerész beszámolója szerint Zheng Yi Sao ekkorra akár 80 ezer ember és mintegy 1800-2000 kisebb-nagyobb hajó fölött rendelkezhetett. Összehasonlításképpen: a legendás angol kalóz, Feketeszakáll mindössze néhány hajót és néhány száz embert irányított pályafutása csúcsán.
Ekkora szervezetet csak kemény szabályokkal lehetett irányítani. A zsákmányt minden támadás után össze kellett gyűjteni és nyilvántartásba venni. A megszerzett javak egy része az adott hajó legénységéhez került, a többit közös alapba helyezték. A lopást, a parancsmegtagadást és a dezertálást súlyosan büntették, bizonyos esetekben halállal. Zheng Yi Sao külön szabályokat vezetett be a foglyul ejtett nőkkel kapcsolatban is: a szexuális erőszakért kivégzés járt, a feleségül vett nőkkel pedig tilos volt rosszul bánni.
1810-re azonban megbomlott a kalózszövetség addigi egysége. Zheng Yi Sao egyik legfontosabb szövetségese átállt a kormány oldalára, a hatóságok pedig egyre nagyobb nyomás alá helyezték a flottákat. A kalóznő felismerte, hogy kedvező feltételekkel még úgy szállhat ki a kalózkodásból, hogy megtarthatja vagyonának és hatalmának jelentős részét. Személyesen vett részt a tárgyalásokban, és végül amnesztiát harcolt ki emberei nagy részének. Ő és Cheung Po Tsai megtarthatott több hajót és több mint ezer embert.
Zheng Yi Sao ezután még több mint három évtizedig élt, 1844-ben halt meg. Bár pályafutásához erőszak, fosztogatás és rengeteg halál kapcsolódott, története azért is különleges, mert a korszak egyik legerősebb kalózszövetségének vezetőjeként végül sikerült elérnie azt, ami kortársai közül keveseknek: saját feltételeihez közel álló alkuval, szabad emberként vonult vissza.
Olvasd el ezt is!