Kanton – kínai nevén Guangzhou – modern toronyházai között máig egészen sajátos, sűrűn beépített városrészek maradtak fenn. Ezeket városi falvaknak nevezik: eredetileg önálló települések voltak, amelyeket a rohamosan terjeszkedő metropolisz idővel körbenőtt. Az egyik ilyen terület Tangxia, ahol ma rengeteg, a városban dolgozó ember él az olcsó lakhatás miatt.
A negyedbe érve rögtön szembetűnik, milyen éles a váltás a modern nagyváros és az itt uralkodó körülmények között. A széles utak és magasba törő épületek helyét néhány méteren belül keskeny utcák, apró üzletek és étkezdék veszik át. Mivel a lakások közvetlenül ezek fölött sorakoznak, a környék mindennapi élete nagyrészt a szűk utcákon zajlik. Itt vásárolnak és étkeznek a helyiek, erre indulnak munkába, esténként pedig ide térnek haza.
Tangxia egyik legjellegzetesebb látványát az egymáshoz rendkívül közel épült házak adják. Ezeket „kézfogó épületeknek” is nevezik, mivel a szemközti házak ablakai között helyenként olyan kicsi a távolság, hogy a lakók akár kezet is foghatnának egymással. Ha valaki felnéz a keskeny sikátorokból, gyakran csak egy vékony sávot lát az égből. A sűrű beépítés a lakók hétköznapjait is meghatározza.
Az alsóbb szintekre és a sikátorokba alig jut napfény, a csapadékos helyi éghajlat miatt pedig a nedvesség is lassabban szárad fel. Emiatt az utcák gyakran nyirkosak, a kiteregetett ruhák nehezen száradnak meg, egyes helyeken pedig nappal is folyamatosan égnek a lámpák.
Egy Wei nevű YouTube-felhasználó a videójában maga is kibérelt egy helyi szobát, hogy közelebbről mutassa be az ottani életkörülményeket. Egy éjszakáért mindössze 6 dollárt, vagyis körülbelül 1850 forintot fizetett, míg a hosszabb távra kiadó szobák havi ára nagyjából 50-70 dollár (15 400-21 560 forint) körül mozog. A helyiségben légkondicionáló helyett ventilátor működött, emellett mosógép és zuhanyzó is helyet kapott benne. A szomszédos épület azonban olyan közel állt hozzá, hogy délután is alig jutott természetes fény a szobába.
A szűk terek ellenére Tangxia utcái folyamatosan nyüzsögnek. Kisboltok, ételárusok és csomagátvevő pontok sorakoznak egymás mellett, miközben futárok járják a sikátorokat. Az ételkiszállítás itt fontos szerepet tölt be: a sűrűn lakott negyedben egész nap robogók cikáznak, hogy eljuttassák az ételeket a házakban élőkhöz. A zsúfoltság ugyanakkor a legegyszerűbb városi feladatokat is megnehezíti.
Egyes sikátorok annyira keskenyek, hogy a nagyobb járművek nem tudnak behajtani, ezért például a hulladék összegyűjtésének jelentős részét továbbra is kézzel végzik. A felhőkarcolóktól alig néhány lépésre így a kínai metropolisz egy jóval kevésbé látható arca tárul fel, ahol sokak számára a napfény is ritka része a hétköznapoknak.
Olvasd el ezt is!