Napfény nélkül, alig 10 négyzetméteren élnek Kína rejtett városnegyedében
Kanton modern felhőkarcolóinak közvetlen közelében egy egészen más világ húzódik. A sűrűn beépített városi falvakban épületek százai állnak szinte karnyújtásnyira egymástól, ezért az alsóbb szintekre alig jut természetes fény. Az olcsó szobákban munkások tömegei élnek, sokszor olyan sötét és nyirkos körülmények között, hogy odabent arról is könnyű megfeledkezni, hogy odakint süt a nap.
Kanton – kínai nevén Guangzhou – modern toronyházai között máig egészen sajátos, sűrűn beépített városrészek maradtak fenn. Ezeket városi falvaknak nevezik: eredetileg önálló települések voltak, amelyeket a rohamosan terjeszkedő metropolisz idővel körbenőtt. Az egyik ilyen terület Tangxia, ahol ma rengeteg, a városban dolgozó ember él az olcsó lakhatás miatt.
A negyedbe érve rögtön szembetűnik, milyen éles a váltás a modern nagyváros és az itt uralkodó körülmények között. A széles utak és magasba törő épületek helyét néhány méteren belül keskeny utcák, apró üzletek és étkezdék veszik át. Mivel a lakások közvetlenül ezek fölött sorakoznak, a környék mindennapi élete nagyrészt a szűk utcákon zajlik. Itt vásárolnak és étkeznek a helyiek, erre indulnak munkába, esténként pedig ide térnek haza.
Tangxia egyik legjellegzetesebb látványát az egymáshoz rendkívül közel épült házak adják. Ezeket „kézfogó épületeknek” is nevezik, mivel a szemközti házak ablakai között helyenként olyan kicsi a távolság, hogy a lakók akár kezet is foghatnának egymással. Ha valaki felnéz a keskeny sikátorokból, gyakran csak egy vékony sávot lát az égből. A sűrű beépítés a lakók hétköznapjait is meghatározza.
Az alsóbb szintekre és a sikátorokba alig jut napfény, a csapadékos helyi éghajlat miatt pedig a nedvesség is lassabban szárad fel. Emiatt az utcák gyakran nyirkosak, a kiteregetett ruhák nehezen száradnak meg, egyes helyeken pedig nappal is folyamatosan égnek a lámpák.
Egy Wei nevű YouTube-felhasználó a videójában maga is kibérelt egy helyi szobát, hogy közelebbről mutassa be az ottani életkörülményeket. Egy éjszakáért mindössze 6 dollárt, vagyis körülbelül 1850 forintot fizetett, míg a hosszabb távra kiadó szobák havi ára nagyjából 50-70 dollár (15 400-21 560 forint) körül mozog. A helyiségben légkondicionáló helyett ventilátor működött, emellett mosógép és zuhanyzó is helyet kapott benne. A szomszédos épület azonban olyan közel állt hozzá, hogy délután is alig jutott természetes fény a szobába.
A szűk terek ellenére Tangxia utcái folyamatosan nyüzsögnek. Kisboltok, ételárusok és csomagátvevő pontok sorakoznak egymás mellett, miközben futárok járják a sikátorokat. Az ételkiszállítás itt fontos szerepet tölt be: a sűrűn lakott negyedben egész nap robogók cikáznak, hogy eljuttassák az ételeket a házakban élőkhöz. A zsúfoltság ugyanakkor a legegyszerűbb városi feladatokat is megnehezíti.
Egyes sikátorok annyira keskenyek, hogy a nagyobb járművek nem tudnak behajtani, ezért például a hulladék összegyűjtésének jelentős részét továbbra is kézzel végzik. A felhőkarcolóktól alig néhány lépésre így a kínai metropolisz egy jóval kevésbé látható arca tárul fel, ahol sokak számára a napfény is ritka része a hétköznapoknak.
Olvasd el ezt is!