A nyenyecek hagyományos lakóhelye a csum, egy kúpos sátor, amelynek vázát mintegy 40 hosszú farúd alkotja. Az általában 5-8 méter átmérőjű építményt rénszarvasbőrökkel borítják, amelyek télen kettős rétegben védik a bent tartózkodókat a hidegtől.
Egyetlen sátor elkészítéséhez akár 80 állat bőrét is felhasználhatják. A rénszarvas szőrszálainak belsejében apró légüregek találhatók, amelyek kiváló hőszigetelést biztosítanak. A sátor aljára növényi rétegek és prémek kerülnek, míg a külső pereméhez havat halmoznak, hogy megakadályozzák a szél bejutását.
A kúpos forma szintén fontos szerepet játszik: a szél könnyebben áramlik el a sátor mellett, a hó pedig kevésbé halmozódik fel rajta. A belső teret hagyományosan nyílt tűzzel, manapság gyakran vaskályhával fűtik.
Megfelelő fűtés mellett odabent akár 20–25 Celsius-fok is lehet, bár a tűz kialvása után a hőmérséklet gyorsan csökken. Éjszaka a családtagok egymás mellett, vastag rénszarvasprémeken alszanak.
A nyenyecek életét a rénszarvascsordák vándorlása határozza meg. Amikor az állatok felélik a környező legelők zuzmókészletét, a családok továbbindulnak. A hosszabb vándorlási időszakokban akár két-öt naponta új helyre költözhetnek.
A csum szétszedése nagyjából két órát vesz igénybe. A rudakat, bőröket és berendezési tárgyakat szánokra pakolják, majd rénszarvasok segítségével szállítják tovább. Az új táborhelyen kezdődik minden elölről.
Ez az évszázados életforma azonban egyre nagyobb kihívásokkal néz szembe. A változó időjárás miatt gyakoribbá váló jegesedés megnehezíti a rénszarvasok táplálékszerzését. 2013–2014 telén például mintegy 61 ezer állat pusztult el a Jamal-félszigeten, miután vastag jégréteg zárta el előlük a táplálékot.
A klímaváltozás és az ipari beruházások tovább nehezítik a hagyományos vándorlást. A nyenyecek közül mégis sokan ma is követik a rénszarvascsordákat, és a tundrán folytatják őseik életmódját.
Olvasd el ezt is!