A magyarok, finnek és észtek közös őse 4500 évvel ezelőtt Szibériában élt – állítja egy új kutatás
A Nature folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók 180 Észak-Eurázsiában élt, a mezolitikum és a bronzkor közötti időszakból (i. e. 11 000–4000) származó ember genetikai állományát elemezték. Az így nyert adatokat több mint 1300 korábban vizsgált őskori egyén genomjához adták hozzá, majd összevetették az ősi és a mai populációk genetikai mintázatait. A legjelentősebb eredmények azokból a genomokból származtak, amelyek a késő neolitikum és a kora bronzkor közötti időszakból (i. e. 4500–3200) származnak.
A kutatók szerint azoknak az embereknek a földrajzi elhelyezkedése, akiket a Yakutia_LNBA DNS alapján ősi felmenőknek azonosítottak, egyértelmű összefüggést mutat az uráli nyelvet beszélő népek múltbéli és jelenlegi elterjedésével.
– mondta a tanulmány vezető szerzője, Tian Chen Zeng, a Harvard Egyetem emberi evolúciós szakos doktorandusz hallgatója.
A kutatók a Yakutia_LNBA mintát olyan egyének csontmaradványaiban azonosították, akik i. e. 4500 és 3200 között éltek Szibériában. Feltételezésük szerint ezek az emberek az úgynevezett Ymyyakhtakh-kultúrához tartoztak – egy olyan ősi közösséghez, amely kerámiáiról és bronztárgyairól volt ismert Északkelet-Szibériában.
A régészek korábban a kultúrához köthető kerámiákat találtak az Altaj–Szaján régió erdős sztyeppéin, a mai Oroszország, Mongólia, Kazahsztán és Kína határvidékén, körülbelül 4000 évvel ezelőtt. A kutatók szerint ez kapcsolatot jelezhet a Yakutia_LNBA DNS és a prehistorikus uráli nyelvű kultúrák között. Hozzátették, hogy ez a közösség nagy valószínűséggel apai ágon szerveződött, amit az ősi DNS-ben kimutatható Y-kromoszóma-mintázatok is alátámasztanak.
Bár a DNS segítségével nyomon követhető, hogyan vándoroltak bizonyos embercsoportok, a nyelvek terjedésének rekonstruálása ennél jóval összetettebb feladat. Éppen ezért a szakértők hangsúlyozták, hogy az eredmények nem bizonyítják egyértelműen a kapcsolatot az ősi DNS-minta és a feltételezett uráli nyelvcsalád beszélői között.
Catherine Frieman, az Ausztrál Nemzeti Egyetem régésze így nyilatkozott erről:
Hozzátette:„Mivel az emberek összetett módon kommunikálnak, úgy vélem, figyelembe kell vennünk, hogy a többnyelvűség – beleértve a nyelvcsaládok közötti többnyelvűséget is – miként alakíthatta vagy befolyásolhatta a nyelv terjedését és változását.”
Bár a kutatók a tanulmányukban nem foglalkoznak a többnyelvűséggel, Zeng szerint „rendkívül valószínű, hogy az ősi népességek többnyelvűek voltak. A kiterjedt nyelvi változás valószínűleg migrációval járt, ami pedig genetikai nyomokat hagyhatott maga után.”
Olvasd el ezt is!