Egy mosollyal kezdődött, pánik lett belőle: a tanganyikai nevetőjárvány története
1962 elején különös jelenség söpört végig a mai Tanzánia területén található Tanganyika egyes közösségeiben: diákok kezdtek fékezhetetlenül nevetni, a nem mindennapi viselkedés pedig más iskolákban és falvakban is felütötte a fejét. A nevetést később egyes esetekben sírás, pánik, ingerlékenység vagy ájulás kísérte. A történetet később a tömeges pszichogén megbetegedés egyik legszokatlanabb példájaként írták le.
Az 1518-as strasbourgi táncjárvány az egyik legismertebb történelmi példa a tömegesen terjedő, nehezen magyarázható viselkedésformákra. A beszámolók szerint a furcsaság egy nő magányos táncával kezdődött, majd több százan csatlakoztak hozzá, és csak két hónappal és több halálos áldozattal később ért véget. Hasonló történt évszázadokkal később egy afrikai közösségben is: a tanganyikai nevetőjárvány első ismert esete 1962 januárjában jelent meg egy bentlakásos leányiskolában, Kashashában, a Viktória-tó közelében. Néhány diák óra közben hirtelen nevetni kezdett, ám a megszokott rövid, játékos kitörés hamar kontrollálhatatlanná vált. A rohamok visszatértek, elhúzódtak, és hamarosan egyre több tanulót érintettek.
Később a tanítás is ellehetetlenült, mert az érintett diákok képtelenek voltak uralni a reakcióikat. Az iskola végül bezárt, de a történet ezzel nem ért véget. Amikor a lányok hazatértek szülőfalvaikba, hasonló tünetek bukkantak fel más közösségekben és iskolákban is – írja a Mental Floss.
A jelenség ráadásul nem korlátozódott pusztán a nevetésre. Többen sírásról, hirtelen pánikról, ingerlékenységről és ájulásról számoltak be. A hónapokon át tartó epizódok több iskola működését is megzavarták, és egész közösségeket sodortak a bizonytalanság szélére. Végül a furcsa hullám fokozatosan lecsengett, az élet pedig lassan visszatért a megszokott kerékvágásba.
Az egészségügyi szakemberek eleinte testi okokat kerestek. Felmerült fertőzés, környezeti hatás vagy valamilyen étellel összefüggő mérgezés lehetősége is. A vizsgálatok azonban nem találtak olyan betegséget vagy szennyeződést, amely összekötötte volna az eseteket.
A kutatók később tömeges pszichogén megbetegedésként értelmezték a történteket. Ez egy olyan jelenség, amely során az érzelmi feszültség egy zárt vagy erősen összekapcsolt közösségben valódi testi tüneteket vált ki, fertőző kórokozó nélkül. Fontos hozzátenni, hogy ez nem képzelgés: az érintettek valóban átélik a tüneteket, csak a kiváltó ok pszichológiai, nem pedig biológiai eredetű.
Végül arra jutottak, hogy több tényező együttes hatása állhatott a háttérben. Tanganyika akkoriban vált függetlenné, a mindennapi élet pedig gyorsan változott. Az iskolákban szigorú fegyelem, kötött napirend és teljesítménykényszer határozta meg a mindennapokat. A későbbi magyarázatok szerint a nevetés egyfajta akaratlan feszültséglevezetés lehetett, amely a szorosan együtt élő fiatalok között láncreakcióként terjedt tovább.
Az ilyen jelenségek gyakrabban jelennek meg olyan csoportokban, ahol az emberek sok időt töltenek együtt, hasonló nyomás alatt állnak, és erősen figyelik egymás reakcióit. Ha néhány embernél megjelenik egy tünet, a többiekben a félelem, az utánzás és a szorongás együtt gyorsan felerősítheti a jelenséget.
Olvasd el ezt is!