Hikikomori: az aggasztó japán jelenség, ami mára az egész világon elterjedt
Sokáig úgy tűnt, hogy a hikikomori egy sajátosan japán társadalmi jelenség: egy szűk réteg problémája, amely egy különleges kulturális közeghez kötődik. Az utóbbi évek kutatásai azonban mást mutatnak. A szélsőséges társadalmi visszahúzódás egyre több országban jelenik meg, és már korántsem tekinthető elszigetelt esetnek.
A kifejezés japán eredetű, jelentése „visszahúzódni” vagy „elvonulni”. Azokra használják, akik legalább fél éven keresztül szinte teljesen megszakítják a kapcsolatot a külvilággal. Gyakran egyetlen szobába zárkóznak be – legtöbbször a szülői házban vagy egy lakásban –, és akár éveken át alig lépnek ki onnan.
A jelenség nem csupán fizikai elszigetelődés, írja az IFLScience. A mindennapok ritmusa is felborul: sokan nappal alszanak, éjszaka aktívak, idejük nagy részét képernyők előtt töltik. A személyes kapcsolatok háttérbe szorulnak, a legegyszerűbb tevékenységek – például a háztartás vagy a személyes higiénia – is másodlagossá válhatnak. A külvilág jelentősége fokozatosan csökken, miközben az elszigeteltség állandósul.
A jelenséget az 1990-es években írta le először Tamaki Saitō japán pszichológus, aki szerint ez egyfajta „soha véget nem érő kamaszkor”. Értelmezése szerint a hikikomori a felnőtt élet elvárásai – a munka, a teljesítmény, a társadalmi megfelelés – elől való visszahúzódás radikális formája. A kezdeti becslések szerint Japánban körülbelül egymillió ember élhetett így. Azóta a számok tovább nőttek: egy 2023-as felmérés már mintegy 1,46 millió embert azonosított, ami a lakosság körülbelül 2 százalékát jelenti. A jelenség ráadásul már nem kizárólag fiatal férfiakat érint, egyre több nő és az idősebb korosztály is megjelenik az érintettek között.
A háttér összetett: bár gyakran társul mentális problémákkal, a hikikomori nem önálló diagnózis. Inkább olyan élethelyzetként írható le, amelyben személyes sérülékenységek találkoznak erős társadalmi nyomással. Japán esetében ide tartozik a versengő oktatási rendszer, a túlterhelő munkahelyi kultúra és a magas családi elvárások.
Ami igazán figyelemre méltó, hogy hasonló mintázatok más országokban is megjelentek. Egy nemzetközi kutatás során pszichiátereket kérdeztek többek között az Egyesült Államokban, Indiában, Dél-Koreában és Európában, és mindenhol találtak a hikikomorihoz hasonló eseteket. Egy 2025-ös elemzés pedig arra jutott, hogy a jelenség Kelet-Ázsián túl a nyugati világban is jelen van, különösen a nagyvárosi környezetben.
A COVID–19 járvány tovább erősíthette ezt a tendenciát. Egy olasz kutatás például azt vizsgálta, hogyan változott több ezer tinédzser társas viselkedése a lezárások előtt és után. Bár sokan megőrizték aktív kapcsolataikat, egyre többen váltak úgynevezett „magányos farkasokká”. Különösen figyelemre méltó, hogy megduplázódott azok száma, akik egyáltalán nem találkoznak barátokkal – ez a minta pedig erősen emlékeztet a hikikomori életformára.
A jelenség kezelésére egyelőre nincs egyszerű megoldás. A távmunka, az otthonról elérhető szórakozás és a mindennapi élet költségeinek növekedése mind olyan tényezők, amelyek megkönnyítik az elszigetelődést. Mindez azt jelenti, hogy a hikikomorihoz hasonló életformák nem kivételesek, hanem egyre inkább a modern élet egyik lehetséges kimenetei.
Olvasd el ezt is!