Az Északi-sarkkörtől mintegy 130 kilométerre északra, a Csukcs-tenger és egy lagúna közötti keskeny földsávon fekszik Kivalina, egy nagyjából négyszáz lakosú alaszkai falu. Az itt élők többsége az őslakos iñupiat közösséghez tartozik, amely évszázadok óta kötődik a térséghez. Életükben ma is fontos szerepet játszik a halászat és a vadászat, a tenger közelsége azonban egyre komolyabb veszélyt jelent számukra.
A települést korábban a télen kialakuló vastag tengeri jégtakaró védte a viharoktól. Az Északi-sarkvidék felmelegedésével azonban a víz egyre később fagy be, tavasszal pedig hamarabb olvad fel. A hullámok így hosszabb ideig érik közvetlenül a partot, és folyamatosan pusztítják a földsávot, amelyen a házak állnak.
A helyiek már az 1980-as évek végén megpróbálták homokzsákokkal megfékezni a part erózióját, ám a hullámok elsodorták a védműveket. A következő évtizedekben több súlyos vihar is pusztított a térségben, 2004-ben és 2005-ben pedig már a település fontos létesítményei is veszélybe kerültek. A part mentén később hatalmas kőtömbökből építettek védőgátat, amely valamelyest lassította a pusztulást. A hosszú távú megoldást azonban a falu biztonságosabb területre költöztetése jelentheti.
Az áttelepítés azonban megosztja a helyieket. Egyesek elfogadják, hogy előbb-utóbb költözniük kell, mások továbbra is ragaszkodnak a tengerparti élethez. Sokan attól is tartanak, hogy az új településen nehezebben folytathatják hagyományos életmódjukat. A halászat, a vadászat és a közösség földhöz fűződő kapcsolata számukra a mindennapok meghatározó része.
Kivalina jövője így 2026-ban is bizonytalan. A partvédő gát és a menekülőút időt nyert a lakóknak, de a tenger továbbra is veszélyezteti otthonaikat. A következő évek egyik legnehezebb kérdése az lesz, hogyan költöztethető biztonságos helyre egy egész közösség úgy, hogy közben megőrizhesse hagyományait és életmódját.
Olvasd el ezt is!