Az alaszkai város, ahol minden lakó ugyanabban a hatalmas tömbházban él
Első pillantásra Whittier úgy fest, mint egy átlagos alaszkai kisváros: hegyekkel körülölelt kikötő, zord időjárás, elszigetelt fekvés. A különbség csak akkor válik igazán feltűnővé, amikor kiderül, hogy a város lakóinak döntő többsége egyetlen, hatalmas épületben él. Whittier ugyanis gyakorlatilag egy egyetlen tömbház köré szerveződött település.
A város mai arculata a második világháború idején kezdett kialakulni. Az Egyesült Államok hadserege olyan helyet keresett Alaszkában, amely elég elszigetelt ahhoz, hogy egy bombabiztos katonai létesítményt hozzanak létre. Whittier fekvése ideálisnak bizonyult: nehezen megközelíthető, hegyekkel és vízzel körülvett terület, ahová akkoriban gyakorlatilag csak tengeren lehetett eljutni. Ennek eredményeként két nagy épület készült el, amelyek közül mára csak az egyik maradt aktív használatban.
Ez az épület ma Begich Towers néven ismert, és nemcsak Whittier legfontosabb háza, hanem maga a város is. Itt él a lakók túlnyomó része, itt működik az élelmiszerbolt, a posta, az orvosi rendelő, a rendőrség, sőt még egy templom is helyet kapott az épület falain belül. A városi szolgáltatások jelentős része egyetlen helyen érhető el, ami egy ilyen elszigetelt környezetben nemcsak kényelmi kérdés, hanem stratégia fontosságú döntés is.
Whittier megközelítése önmagában is különleges. A városba vezető alagút több mint négy kilométer hosszú, egyetlen sávos, és meghatározott időközönként engedi át az autókat egyik irányból a másikba. Ráadásul az alagút éjszaka zárva van, így aki lekési a kijelölt időpontot, akár az autójában is kénytelen lehet várakozni reggelig. Ez az elszigeteltség nagyban meghatározza a város ritmusát és a lakók mindennapjait.
A Begich Towersben élők közössége emiatt szorosabb, mint egy átlagos településen. Egy ilyen helyen mindenki szerepet vállal: vannak, akik az alagút üzemeltetésén dolgoznak, mások a kikötőben, a vasútnál vagy a városi szolgáltatásokban. Whittier szó szerint megbénulna a lakók együttműködése nélkül. A helyiek gyakran segítik egymást a hétköznapokban is, legyen szó orvosi ellátásról vagy bevásárlásról. Az, hogy szinte minden egyetlen épületben található, különös életmódot eredményezett. Egyes lakók hetekig, sőt hónapokig nem hagyják el az épületet, hiszen minden alapvető szükségletük helyben elérhető. Mások épp ellenkezőleg, a közösségi élet miatt kedvelik ezt a formát, hiszen itt szinte lehetetlen teljesen elszigetelődni. Whittier egyszerre kínál extrém magányt és állandó társas jelenlétet.
Whittier ma már turisztikai látványosság is, részben éppen különös felépítése miatt. A Begich Towers felső szintjein panzió működik, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a környező hegyekre és a kikötőre. A város azonban nem skanzen, hanem működő közösség, amely egy extrém környezethez igazodva alakította ki sajátos életformáját.
Olvasd el ezt is!