Így pusztít a tenger mélyén az Antarktisz halálos jégcsapdája
Az Antarktisz jege alatt egy különös jégoszlop indul el a tengerfenék felé. Amikor eléri az aljzatot, a fagy továbbterjed, és csapdába ejti azokat az állatokat, amelyek nem tudnak időben kitérni előle. A látvány lenyűgöző, a tengerfenék lakói számára azonban végzetes lehet.
A téli hónapokban az Antarktisz körüli tengeri jég hatalmas területre terjed ki, az így kialakuló jeges terület pedig az Egyesült Államoknál is nagyobb.
Ez a felszínen élő állatok számára komoly kihívást jelent. A Weddell-fókáknak például folyamatosan nyitva kell tartaniuk a jégbe vájt légzőnyílásaikat, különben a befagyott tenger alatt rekednének. Fogaikkal törik és kaparják a jeget, hogy újra és újra hozzáférjenek a levegőhöz.
Néhány méterrel lejjebb már valamivel kiszámíthatóbb környezet uralkodik. A tengervíz hőmérséklete nagyjából mínusz 2 Celsius-fok körül marad, ami akár több mint 50 fokkal is melegebb lehet a téli felszínnél. A jégréteg alatt ezért gazdag tengeri élővilág alakult ki, amely hosszú idő óta alkalmazkodik ezekhez a körülményekhez.
A felszíni lehűlés azonban itt is érezteti a hatását. A tengeri jég képződésekor rendkívül hideg, koncentrált sóoldat indulhat lefelé a jégből, miközben körülötte fokozatosan megfagy a tengervíz. Így alakul ki a brinicle, vagyis a lefelé növekvő tengeri jégcsap. A képződmény egyre hosszabb jégoszloppá nyúlik, amíg el nem éri a tengerfeneket. Ekkor a hideg sóoldat az aljzaton is továbbhaladhat, és útja mentén újabb víz fagyhat meg. A jég így egy keskeny, terjeszkedő sávban halad tovább.
A lassabban mozgó fenéklakó állatok számára ez komoly veszélyt jelent. Ha nem tudnak időben eltávolodni, a fagy körbezárhatja őket, és a tengerfenék egy része rövid idő alatt összefüggő jeges csapdává válhat. A brinicle ezért az Antarktisz egyik leglátványosabb és legkíméletlenebb téli jelensége. Fentről nézve csupán egy lefelé növekvő jégcsap, a tengerfenéken azonban már valódi pusztítást hagyhat maga után.
Olvasd el ezt is!