A gravitációt is kijátsszák a hegyi kecskék különleges patái
A hegyi kecskék olyan sziklafalakon mozognak magabiztosan, ahol mi, emberek már kapaszkodót sem találnánk. Keskeny párkányokon futnak végig, szakadékokat ugranak át, és a szinte teljesen függőleges felületeken is biztosan tartják magukat. Rendkívüli egyensúlyuk mellett ebben a különleges felépítésű patáik segítik őket.
A pata kemény külső peremből és puha, rugalmas talprészből áll. A szilárd szegély megtámasztja az állatot a kőzet apró kiemelkedésein, a puhább rész pedig követi az egyenetlen felszín formáját. Ez a kettős szerkezet egyszerre biztosít stabilitást és erős tapadást. A pata két fele egymástól függetlenül is képes mozogni. A kecske így a legkisebb repedésekhez és párkányokhoz igazíthatja a lábait, majd pontosan eloszthatja rajtuk a testsúlyát. Mozgás közben folyamatosan korrigálja a testhelyzetét, ezért olyan keskeny felületeken is meg tud kapaszkodni, amelyek távolról szinte láthatatlannak tűnnek.
A meredek hegyoldal számukra jóval több látványos mászópályánál. A sziklák között kevesebb ragadozó tudja követni őket, a magasabban fekvő területeken pedig olyan növényeket és ásványi anyagokat érhetnek el, amelyek máshol nehezebben hozzáférhetők.
Olykor a velük rokon alpesi kőszáli kecskék szinte függőleges gátfalakon is feltűnnek. A betonon található ásványi sók is vonzhatják őket, miközben a felület apró repedései és kiemelkedései elegendő támaszt kínálhatnak a patájuknak. Ami az emberi szemnek összefüggő, meredek fal, azt a kecske biztos pontok és egymást követő lépések sorozataként érzékeli.
A mászásra való hajlam a háziasított kecskékben is megmaradt. Előszeretettel ugranak fel autókra, kerítésekre, tetőkre és minden olyan tárgyra, amely valamivel magasabban fekszik a környezeténél. Marokkó egyes vidékein még a fák ágaira is felkapaszkodnak, hogy elérjék a leveleket és a terméseket.
A hegyi kecskék minden apró repedést és kiemelkedést kihasználnak, miközben testük folyamatosan igazodik a sziklafal dőlésszögéhez. Különleges patájuk és pontos egyensúlyérzékük olyan terepen is biztos mozgást tesz lehetővé, ahol más állatok már nem találnának utat. Távolról valóban úgy tűnik, mintha a gravitáció szabályai rájuk kevésbé szigorúan vonatkoznának.
Olvasd el ezt is!