A gyűjtögetési zavar önálló mentális egészségügyi probléma. Az érintettek erős késztetést éreznek arra, hogy megtartsák a holmijaikat, és akkor is nehezen válnak meg tőlük, ha azoknak alig van gyakorlati értékük. A felgyűlt tárgyak idővel elfoglalhatják az asztalokat, ágyakat vagy akár teljes helyiségeket, így a lakás egyes részei fokozatosan lakhatatlanná válnak.
A folyamat általában fokozatosan alakul ki. Egy veszteség, tartós stressz vagy elszigeteltség felerősítheti a tüneteket, és szorongás vagy depresszió is társulhat hozzá.
A helyzet akkor válik komoly problémává, amikor a zsúfoltság már a közlekedést, a főzést, a takarítást vagy a társas kapcsolatokat is nehezíti. Súlyosabb esetben a felgyűlt holmik növelhetik az elesés, a sérülések és a lakástűz kockázatát is.
A kezelésben gyakran kognitív viselkedésterápiát alkalmaznak. Ennek során az érintett fokozatosan dolgozhat a tárgyakhoz kapcsolódó gondolatokon, a döntéshozatali nehézségeken és az újabb holmik megszerzésére irányuló késztetésen. Az otthon rendezése is része lehet a folyamatnak, de ezt általában lépésről lépésre végzik.
A hozzátartozók részéről ezért többet ér a türelmes, támogató hozzáállás, mint a sürgetés vagy a kötelező lomtalanítás. A kényszeres gyűjtögetés kezelése hosszabb folyamat, de megfelelő szakmai segítséggel javítható az otthon biztonsága és az érintett életminősége.
Olvasd el ezt is!