Az Észak-Atlanti-óceán szubtrópusi térségében található Sargasso-tenger határait négy nagy óceáni áramlat rendszere határozza meg. Nyugaton a Golf-áramlat, északon az Észak-atlanti-áramlat, keleten a Kanári-áramlat, délen pedig az Észak-egyenlítői-áramlat határolja. Mivel ezek az áramlatok az évszakok és az óceáni viszonyok függvényében változnak, a tenger helyzete sem állandó. A különleges víztömeg több millió négyzetkilométeres területet foglal el, és még a Bermuda-szigetek is a térségén belül találhatók.
A Sargasso-tenger nevét a felszínén hatalmas mennyiségben lebegő barnamoszatról, a Sargassumról kapta. A legtöbb tengeri moszattal ellentétben ezek a növények nem kapaszkodnak a tengerfenékbe, hanem apró, gázzal telt hólyagjaik segítségével a vízfelszínen maradnak. A helyenként összefüggő szőnyeget alkotó moszatmezők már a korai felfedezőket is zavarba ejtették. Amikor Kolumbusz Kristóf hajói 1492-ben áthaladtak a térségen, a legénység attól tartott, hogy a növényzet sekély vízre figyelmeztet. Valójában azonban több ezer méteres mélység húzódott alattuk.
A térséghez később számos hátborzongató történet kapcsolódott. A tengerészek között elterjedt az a hiedelem, hogy a sűrű moszatmezők foglyul ejthetik a hajókat, sőt akár a mélybe is húzhatják őket. A legendák kialakulásához hozzájárult, hogy a Sargasso-tenger egy része a gyakori szélcsendjéről ismert szubtrópusi övezetben található, ahol a vitorlások egykor napokra vagy hetekre vesztegelhettek.
A Sargasso-tenger élővilága legalább olyan érdekes, mint a történelme. A tápanyagokban viszonylag szegény, rendkívül tiszta vízben a lebegő moszatmezők valóságos úszó élőhelyeket alkotnak. Apró rákok, halak és fiatal tengeri teknősök találnak közöttük táplálékot és menedéket.
A terület különösen fontos az európai és az amerikai angolnák számára. A kutatások szerint ezek az állatok a Sargasso-tenger térségében szaporodnak, lárváikat pedig az áramlatok Európa, illetve Észak-Amerika partjai felé szállítják. Évekkel később az ivarérett angolnák több ezer kilométeres utat tesznek meg, hogy visszatérjenek szaporodási területükre.
A különleges ökoszisztémát napjainkban egyre nagyobb veszély fenyegeti. Az óceáni áramlatok ugyanis a műanyaghulladékot is összegyűjtik, így a Sargasso-tenger az észak-atlanti szemétfelhalmozódás egyik fontos térsége lett. A mikroműanyagok már az itt élő állatok táplálékláncába is bekerülhetnek.
A tenger védelmére 2014-ben több ország együttműködésével megszületett a Hamiltoni Nyilatkozat, amelynek célja ennek az egyedülálló, országhatárokon átívelő ökoszisztémának a megőrzése.
Olvasd el ezt is!