A tobozmirigy, latin nevén glandula pinealis, az agy mélyén, a köztiagy területén helyezkedik el. Kis mérete ellenére fontos szerepet játszik a szervezet napi ritmusának, ezen belül az alvás és az ébrenlét váltakozásának szabályozásában. A működését a nappalok és éjszakák váltakozása szabályozza, ebben pedig a szemből érkező fényinformáció játszik fontos szerepet.
A megnevezés hátterében a látórendszerrel való kapcsolat áll. A szem ideghártyája, vagyis a retina érzékeli a fényt, az innen érkező információ pedig egy összetett idegi útvonalon keresztül az agy mélyére jut. A folyamat egyik fontos állomása a hipotalamuszban található szuprakiazmatikus mag, amely a szervezet biológiai órájának egyik központja. A retinából érkező fényinformáció segít összehangolni a belső napi ritmust a nappalok és éjszakák váltakozásával.
A tobozmirigy egyik legfontosabb feladata a melatonin előállítása, amelynek mennyisége erősen függ a fényviszonyoktól. Világosban kevés melatonin termelődik, sötétedés után viszont emelkedni kezd a szintje. A magasabb melatoninszint jelzi a szervezetnek, hogy közeledik a pihenés ideje, és hozzájárul az álmosság kialakulásához.
A hormon közben visszahat a szervezet biológiai órájának működésére is. Így a külső fényviszonyok, az agy időzítő rendszere és a hormontermelés együtt segít abban, hogy nappal éberebbek, éjszaka pedig álmosabbak legyünk.
A rendszer lényege egyszerű. A fény visszafogja, a sötétség pedig elősegíti a melatonin termelődését. A szem érzékeli a környezet fényviszonyait, az információ eljut az agy biológiai órájához, majd több idegi állomáson keresztül ahhoz a mirigyhez, amely a melatonin termeléséért felel. A „harmadik szem” ebben az értelemben tehát nem misztikus képességre utal, hanem arra, hogy ez az apró agyi szerv közvetve a fény alapján igazítja a szervezet napi ritmusát.
Olvasd el ezt is!