A legtöbben rosszul töltik a telefonjukat – és az akkumulátor fizeti meg az árát
Este rádugjuk a töltőre, reggel 100 százalékon levesszük, napközben pedig sokszor csak akkor kapunk észbe, amikor a telefon már az utolsó százalékokon kapaszkodik. Ismerős rutin, amivel azonban szépen lassan tönkretehetjük az akkut. A mai mobilokban dolgozó lítiumion-akkumulátorok másképp viselkednek, mint a régi készülékeké, ezért több, makacsul élő töltési szokás ma már többet árt, mint használ.
A legnagyobb tévhit az, hogy a telefont rendszeresen teljesen le kell meríteni, majd 100 százalékra feltölteni. Ez a gondolat a régi, nikkelalapú akkumulátorok korszakából maradt ránk, amikor a memóriahatás miatt valóban volt jelentősége annak, hogyan merítettük és töltöttük a készülékeket. A modern okostelefonok lítiumion-akkumulátorainál viszont a teljes lemerítés nem frissítő kúra, hanem terhelés.
Az akkumulátor akkor is öregszik, ha vigyázunk rá. A kapacitása idővel természetes módon csökken, ezért fordulhat elő, hogy egy 2-3 éves telefon még gyors, szép és használható, mégsem bírja már úgy estig, mint új korában. A rossz töltési szokások ezt a folyamatot gyorsíthatják fel: különösen az, ha rendszeresen hagyjuk 0 százalék közelébe esni, vagy sokáig teljes töltöttségen tartjuk.
A lítiumion-akkumulátoroknak a szélsőségek nem tesznek jót. Minél közelebb kerül a töltöttség a nullához, annál nagyobb stresszt kap a cella, de az sem ideális, ha hosszú órákon át 100 százalékon áll. Ez nem jelenti azt, hogy pánikba kell esni, ha utazás előtt teljesen feltöltjük a telefont, vagy néha éjszakára a töltőn marad. A gondot sokkal inkább a rendszeresség okozza: amikor ez lesz az alapértelmezett napi rutin.
A mindennapokban ezért a 20–80 százalékos szabály a legjobb kapaszkodó. Nem kőbe vésett előírás, inkább életszerű kompromisszum. Ha lehet, ne várjuk meg, amíg a telefon 1-2 százalékra merül, és ha nincs szükségünk maximális üzemidőre, nem kell minden alkalommal 100 százalékig tölteni. A rövidebb, napközbeni töltések sokszor kíméletesebbek, mint a teljes lemerítésből indított hosszú töltések.
Különösen igaz ez az idősebb készülékekre. Egy új akkumulátor még jobban elviseli a rosszabb szokásokat, de ahogy telnek a hónapok, ugyanaz a terhelés egyre látványosabban jelentkezhet: gyorsabban merülő telefonban, rövidebb üzemidőben, váratlan kikapcsolásban. Ilyenkor már nem feltétlenül maga a készülék öregedett el, sokszor az akkumulátor fizeti meg az évek óta ismételt töltési rutint.
Akad azonban egy kivétel, amikor a teljes lemerítésnek lehet értelme. Ha a telefon töltöttségjelzése pontatlanná válik, például sokáig ugyanazon a százalékon áll, majd hirtelen nagyot esik, vagy a készülék még látszólag elegendő töltöttségnél kikapcsol, egy teljes lemerítés és teljes feltöltés segíthet újrakalibrálni a kijelzést. Ez azonban nem javítja meg az akkumulátort, csak a százalékkijelzést teheti pontosabbá, ezért nem érdemes rendszeres szokássá tenni, írja a Charby.
A jó töltési rutin végül egyáltalán nem bonyolult. Töltsünk rá nyugodtan napközben, amikor kényelmes, ne hagyjuk gyakran teljesen lemerülni a telefont, és ne ragaszkodjunk mindig a 100 százalékhoz. Ettől az akkumulátor nem lesz örök életű, de lassabban fárad el, a készülék pedig tovább maradhat olyan állapotban, amelyben még nem kell naponta töltő után kapkodni.
Olvasd el ezt is!