Peszketáriánusnak számít az, aki vegetáriánus étrendje mellett halat és tenger gyümölcseit is fogyaszt. Vannak, akik egészségügyi vagy környezetvédelmi okokból választják ezt az étrendet, de sokan döntenek mellette azért, mert etikusabbnak tartják a hagyományos húsevésnél. Cikkünkben bemutatjuk a diéta előnyeit és hátrányait, valamint az etikai kérdésekkel kapcsolatos dilemmákat.
Az egyre népszerűbb peszketáriánus étrend nevét az 1990-es években alkották meg az olasz pesce (hal) és a vegetáriánus szó kombinációjából. Akik ezt a diétát követik, azok nem esznek sem vörös húst, sem baromfit, halat és egyéb vízben élő élőlényeket viszont fogyasztanak.
Teljesen egyéni, hogy ki milyen okból dönt valamilyen speciális étrend mellett, gyakori jelenség viszont, hogy valaki azért választja a peszketáriánus életmódot, mert az évszázadok óta elterjedt húsevést az állattartási körülmények – és úgy általában az állatok lemészárlása miatt – etikátlannak tartja.
Ez is érdekelhet! Egy friss kutatás szerint ez az étrend lassíthatja az öregedést
Első ránézésre ez a diéta – amelyre a köznyelvben még mindig sokszor halevő vegetarianizmusként hivatkozunk – etikusabb és kíméletesebb megoldásnak tűnhet.
Az elnevezés alapján azonnal gyanússá válik, hogy a halevés a közvélekedés szerint bizony még ma is a zöldségevés és a húsevés közötti köztes állapotnak számít – olyannyira, hogy a peszketarianizmust jellemzően a vegetarianizmus egyik változataként fogjuk fel.
A hús és a hal megkülönböztetésének kvázi tudományos gyökere abban áll, hogy amíg a csirke, a sertés vagy a marha mind melegvérű, addig a halak hidegvérűek, így testük – ez alapján a felfogás alapján – nem minősül húsnak. Emellett különböző vallási mozgatórugók is állnak a különbségtétel mögött, a kereszténységben például nagyböjt idején a hússal szemben megengedett a halevés.
A peszketáriánus étrend egyértelmű előnye a karbonlábnyom csökkentése: egy 2014-es tanulmány szerint 46%-kal kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásához járulunk hozzá, ha vörös hús vagy baromfi helyett halat fogyasztunk.
Emellett a diéta egészségügyi előnyei is vitathatatlanok: egy tanulmány szerint 22 százalékkal alacsonyabb a szívbetegség okozta halál esélye azoknál, akik peszketáriánus étrendet követnek, sőt, az életmódváltás a cukorbetegség kialakulásának esélyét is csökkenti.
Mindezek mellett viszont továbbra is fennáll a probléma a halak vélt alsóbbrendűségével kapcsolatban.
Az elmúlt húsz év tudományos felfedezéseinek köszönhetően egyértelműen bizonyíthatóvá vált, hogy a halak érző lények, akik képesek fájdalmat megtapasztalni, és olyan összetett szociális viselkedést mutatnak, amit sokáig az emberek és a szárazföldi állatok sajátjának hittünk.
Aki tehát pusztán kevesebb szenvedést szeretne okozni az állatoknak – már amennyiben elfogadja, hogy a halak is a tehenekkel egyenértékű állatok –, annak nem a legjobb döntés a peszketáriánus diéta.
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Ezt csak tetézi, hogy halevés esetén sokkal több állati egyed haláláról beszélhetünk, mint például marha- vagy sertéshús fogyasztása során. Egy átlagos lazac testéből körülbelül két kiló hús nyerhető ki – ez harmincszor kevesebb, mint egy sertés, és százszor kevesebb, mint egy marha esetén. Így az sem meglepő, hogy bizonyos becslések szerint a Földön évi 2,5 milliárd halat fognak ki vagy tenyésztenek elfogyasztás céljából; ez tizenegyszer annyi, mint az összes, húsáért tartott többi állat száma együttvéve.
Apropó, tenyésztés: a tények ismeretében a halak szenvedésével kapcsolatban sem igazán lehetnek illúzióink.
A nyílt vízi halászatnál jóval hatékonyabb haltenyésztés nem biztosít jobb körülményeket, mint a notóriusan túlzsúfolt csirke- vagy sertésfarmok.
És bár egy lazac nagyjából ugyanannyi húst ad, mint egy csirke, jellemzően huszonötször annyi időbe telik, mire eléri ezt a súlyt, ez pedig egy tenyésztett hal esetében huszonötször hosszabb ideig tartó bezártságot és zsúfoltságot jelent.
Ha tovább olvasnál: Egy tanulmány szerint a boldog élet egyik kulcsa a sajtfogyasztás
Ettől persze még nyugodt szívvel választhatja valaki a peszketarianizmust környezetvédelmi vagy egészségügyi okokból – egy friss kutatás szerint ez a diéta csökkenti leginkább a halál esélyét a nyolcvan év feletti korosztályban. Egy viszont biztos: etikai okokból áttérni a vegetarianizmussal tévesen összemosott étrendre minimum kérdéses.
Források:
