A The Astrophysical Journal Letters című folyóiratban a múlt héten jelent meg egy új tanulmány, amelyben a kutatók részletesen kifejtik, hogy az univerzum talán nem ősrobbanással, hanem egy „Nagy Pattanással" kezdődött – írja a Futurism.
A kutatók szerint a világegyetem egy korábbi kozmológiai fázis végét követően születhetett meg, és nem a téridő exponenciális felfúvódásának eredményeként – azaz a „Nagy Bumm” következtében.
Ez is érdekelhet: Egy elmélet szerint az univerzumunk folyamatosan újjászületik
A tanulmány első szerzője, Sunny Vagnozzi, a Cambridge-i Egyetem asztrofizikusa szerint „van esély arra, hogy a jövőben bebizonyítsák az ősrobbanás elméletének téves mivoltát".
A tanulmány szerint ehhez még mélyebbre kell hatolni a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (CMB) hátterében, az univerzum legkorábbi szakaszából származó elektromágneses maradványok egy részében – a CMB egy elektromágneses sugárzás, ami az egész világegyetemet kitölti, és az ősrobbanás eredetét jelzi.
Az Európai Űrügynökség Planck-űrszondája még 2013-ban kezdte el mérni a CMB-t, és a kapott eredmények azonnal felkeltették a kutatók érdeklődését.
Amikor a Planck eredményeit megmutatták, a legtöbben a táguló világegyetem elméletének igazolását látták benne, de a kutatócsoport szerint az eredmények talán éppen az ellenkezőjét mutatják.
Azonban amíg nem látjuk az univerzumot olyannak, amilyen közvetlenül a feltételezett ősrobbanás után volt, addig ezt nem tudhatjuk biztosan – tették hozzá.
A megfigyelhető univerzum tényleges határa azon a távolságon van, amelyet bármely jel a fénysebesség határán a világegyetem születése óta eltelt 13,8 milliárd év alatt megtehetett volna. A világegyetem tágulásának eredményeként ez a határ jelenleg 46,5 milliárd fényévre található
– mondta Avi Loeb, a Harvard Egyetem csillagásza, aki szintén dolgozott a tanulmányon.
Loeb szerint az ezen a határon belüli gömb alakú térfogat olyan, mint egy ránk összpontosított régészeti ásatás: minél mélyebbre hatolunk benne, annál korábbi kozmikus történeti réteget tárunk fel, egészen a végső horizontunkat jelentő ősrobbanásig. Hozzátette:
Hogy mi van a horizonton túl, az ismeretlen.
Lerövidítve: a kutatócsoport szerint mélyebbre kell ásni, hogy tanulmányozhassuk az univerzum természetét közvetlenül a a megszületése után. De még ha ez sikerül is, akkor is nehéz megállapítani, hogy mi volt előtte – ehhez egyébként a kvantumgravitáció előrejelző elméletére van szükség, amivel nem rendelkezik az emberiség.
Olvasd el ezt is! 4 meglepő tény az ősrobbanásról
Ennek hiánya mégsem tántorította el a kutatókat: a javaslatuk szerint kozmikus gravitonhátteret kell keresni, amely szabadon mozgó gravitonokból áll – a gravitonok a gravitációs kölcsönhatást közvetítő, feltételezett elemi részecskék, de a létezését még nem sikerült kimutatni.
A kutatók szerint a CGB közvetlenül a világegyetem keletkezése körül létezhetett. Az ősrobbanás elmélete szerint a CGB annyira felhígult, hogy már nem kimutatható.
Ha a kutatóknak sikerülne kimutatniuk, akkor teljesen ki is zárhatnák az ősrobbanás elméletét. Ehhez azonban rendkívül kifinomult technológiára lenne szükség, ami még nem létezik – ettől függetlenül már előre gondolkodnak.
