Az ősrobbanás elmélet a legelfogadottabb kozmológiai modell, amely a világegyetem keletkezését és fejlődését magyarázza. Ám ennek ellenére rengeteg tény akad, amit a legtöbb ember nem – még sok tudós sem – egészen ért.
Az egyik első ember, aki tudományosan gondolkodott a világegyetem eredetéről, egy katolikus pap volt.
Vallásos képzettsége és munkássága mellett Georges Lemaître fizikus volt, aki az 1920-as és 30-as években tanulmányozta az általános relativitáselméletet, és kidolgozta a korai kozmosz néhány feltételét. A világegyetem eredetére vonatkozó kedvenc metaforái a „kozmikus tojás" és az „ősatom" voltak.
Einstein először egyenesen elutasította, amikor ezt a lehetőséget felvetették neki.
Albert Einstein általános relativitáselmélete a gravitáció forradalmi teóriája volt, amelyet 1915-ben javasolt Newton elméletének utódjaként. Olyan pontossággal mérte meg a Merkúr keringési mozgását, amire Newton elmélete nem volt képes, megjósolta a csillagfény tömeg általi elhajlását, amit 1919-ben megerősítettek, és megjósolta a gravitációs hullámok létezését. De azt is előrevetítette, hogy egy anyaggal teli, statikus, vagyis időben változatlan Univerzum instabillá válik.
Amikor Georges Lemaître 1927-ben előállt azzal a gondolattal, hogy az Univerzum téridő-szövete nagyon nagy és táguló lehet, miután a múltban egy kisebb, sűrűbb, egyenletesebb állapotból alakult ki, Einstein ezt írta neki:
Vos calculs sont corrects, mais votre physique est abominable
– azaz a számításaid helyesek, de a fizikád förtelmes.
Maga az ősrobbanás már nem feltétlenül jelenti a kezdetet.
Csábító lenne ezt a forró, sűrű, táguló állapotot egészen a szingularitásig visszavezetni, ahogy azt Lemaître tette közel 100 évvel ezelőtt. De számtalan kutatás látott napvilágot, amelyek azt tanítják, hogy előtte egy teljesen más állapot létezett, amikor az Univerzumban az összes energia magának a térnek a sajátja volt, és a tér exponenciális sebességgel tágult.
Ezt az időszakot kozmikus inflációnak nevezték, és ennek részleteit még mindig kutatjuk. A tudomány tehát egyre messzebbre és messzebbre halad, de egyelőre még nincs megoldás.
Az ősrobbanás elmélete megmagyarázza, honnan származik a világegyetemben lévő összes hidrogén és hélium.
Az 1940-es években Ralph Alpher és George Gamow kiszámította, hogy a korai világegyetem elég forró és sűrű volt ahhoz, hogy gyakorlatilag az összes hélium, lítium és deutérium – amely ma a kozmoszban található –, keletkezzen.
Ez az úgynevezett ősrobbanás nukleoszintézis, és az elmélet egyik legsikeresebb előrejelzése. A nehezebb elemek (például az oxigén, a vas és az urán) csillagokban és szupernóva-robbanásokban keletkeztek.
