Higany, emberi maradványok fogyasztása, kivéreztetés – 5 megdöbbentő középkori orvoslási módszer

A vér lecsapolása

A technika az ókori Görögországból származik, ahol azt tartották, hogy bizonyos betegségek okozója a „rossz vér”, amitől meg kell szabadulni. Hippokratész elmélete szerint az emberi test négy különböző nedvből tevődik össze: a vérből, a fekete és sárga epéből, valamint a nyálból, és ezeknek mindig egyensúlyban kell lenniük a megfelelő egészség érdekében. Épp ezért, ha valamilyen betegség ütötte fel a fejét, általában vérbőségre gyanakodtak és – a baj súlyosságától függően – egyszerűen felvágták a betegek vénáját, hogy egyensúlyt teremtsenek.

Mondanunk sem kell, hogy az ilyen esetek gyakran konkrét kivéreztetésben végződtek, ami a páciens életébe került.

A különös módszer valamelyest finomodott az évszázadok során, de még a 19. században is bevett szokás volt az orvosok körében.

Még több meglepő szokás a középkorból! 4 középkori tény, ami máris szebbé teszi a jelent

Trepanáció

A History információi szerint ez a jelenleg ismert legrégebbi műtéti beavatkozás, amit már 7000 évvel ezelőtt is gyakran elvégeztek a kor orvosai.

A kegyetlen módszer során egy apró nyílást fúrtak a koponyába az éppen elérhető eszközök segítségével.

Ezt a műveletet jellemzően fejfájás, epilepszia vagy más neurológiai problémák kezelésére használták. Azt a mai napig csak találgatják a kutatók, hogy miért és hogyan alakult ki ez a különös módszer: vannak, akik szerint a gonosz szellemek elűzése miatt alkalmazták, mások szerint egész egyszerűen azért fúrtak lyukakat a koponyába, hogy enyhítsék a belső nyomást. Szinte hihetetlen, de a Peruban talált trepanált koponyák vizsgálata során a tudósok arra jutottak, hogy a legtöbb beteg túlélte a rettentő beavatkozást.

A higany, mint az örök élet forrása

A mai kor emberének már magától értetődő, hogy a higany rendkívül mérgező. Szinte hihetetlen, de ezt egészen a huszadik század közepéig máshogy gondolták az orvosok, akik már az ókorban is előszeretettel használták különböző betegségek kezelésére. Az ókori perzsák és görögök különböző elixíreket készítettek belőle, Kínában pedig úgy hitték, hogy a mérgező higanyt, ként és arzént tartalmazó főzet fogyasztásával a páciensek örök életet nyernek, és képesek lesznek a vízen járni.

Ez is érdekelhet! Őseink kagylókkal, mi lézerrel küzdünk a sima bőrért – a szőrtelenítés története

A mostani tudásunk szerint az ázsiai ország első császára, Csin Si Huang-ti is egy ilyen „diétának” köszönhetően vesztette életét.

A „hullagyógyszer”

Annak ellenére, hogy a kannibalizmus évszázadok óta az emberiség egyik legnagyobb tabujának számít, az orvoslásban sokáig kifejezetten népszerű gyógyítási módszer volt az úgynevezett „hullagyógyszerek” alkalmazása. Már az ókori egyiptomi gyógyítók is előszeretettel adtak a betegeknek olyan főzeteket, ami emberi agyat és egyéb belső szerveket tartalmazott, és ez a szokás a középkorban is megőrizte a népszerűségét.

A 17. századi Angliában például II. Károly angol király előszeretettel fogyasztotta az úgynevezett „King’s Drops” névre keresztelt folyadékot, ami összetört emberi koponyákból és alkoholból állt.

Állati ürülék, a sebek gyógyítója

Az ókortól egészen a huszadik századig sokféle módszert próbáltak alkalmazni a különböző sebek gyógyítására, de az állati ürülék és a kátrány használata ez idő alatt végig népszerű volt. Már az ókori Egyiptomból is találunk olyan feljegyzéseket, amelyek arra utalnak, hogy a súlyos sebesüléseket kecske, ló és egyéb állatok ürülékével kenték be, a kátrány csak később vált népszerűvé.

Ezek a kenőcsök gyakran jártak tetanuszfertőzéssel, de a tudósok szerint sok esetben – meglepő módon – hatékonynak bizonyultak: egyes állatok ürülékében ugyanis olyan mikroflóra található, ami antibiotikumként viselkedik.